Telefonbetyárkodások II.

Egy korábbi bejegyzésben (itt olvasható) szó esett a mobilszolgáltatóval kötött szerződés határidő előtti felbontásáról. Most nézzük meg közelebbről a „medvét”.

Az első és legfontosabb megjegyzés: az 161-es törvény (itt olvasható román nyelven) fizikai személyekre vonatkozik! Tehát ha valakinek a mobilszerződése cégen van, nem használhatja a korábbi bejegyzésben leírt törvényes előnyöket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy cégek esetén a szolgáltató büntetlenül „zsiványkodhat”, csak más jogi eszközökhöz kell nyúljon az a cég, aki a szolgáltatóját szerződésszegésen kapja.

Visszatérve a fizikai személyek jogaihoz, nézzünk meg egy konkrét példát. Adott egy 2 évre megkötött mobilszerződés. X hónap múlva (még a két év lejárta előtt) felmerül egy indok, amiért a fogyasztó úgy dönt, hogy felbontja a 2 évre kötött szerződését (pl. rossz a jelminőség, nem megfelelő összegeket számláznak neki, szeretne külföldre költözni és már nincs szüksége a mobilszerződésre stb.). Elegendő egy egyszerű kérést eljuttatni a szolgáltatóhoz, amelyben az indok megnevezése mellett közöljük, hogy szeretnénk a szerződést határidő előtt felbontani. Pont. Ennyi. 

Az előbb említett 161-es törvény  tiltja a szolgáltatóknak, hogy ilyen esetben „büntetés”-t alkalmazzanak, magyarán nem szüntethetik meg és nem korlátozhatják a fogyasztó szerződésbontási jogát azáltal, hogy pénzt követelnek bármilyen megnevezés alatt (taxă de reziliere, costuri de încetare, despăgubiri stb.). Van olyan szolgáltató, aki fix összeget kér a fogyasztóitól határidő előtti szerződésbontás esetén és van olyan, aki a hátra levő hónapok bérleti díját. Mindkét változat törvénytelen.

Jogosan teheti fel az Olvasó a kérdést: „Jó-jó, de én aláírtam a szerződést és – habár nem olvastam el a kisbetűs részeket – aláírásommal köteleztem magam, hogy ezeket az összegeket kifizetem.” Nos, ha valami törvénytelen, az nem lesz törvényes azáltal, hogy bele van foglalva egy szerződésbe és a szerződő felek aláírják. Ha én kötök egy szerződést a szomszédommal, hogy valamelyikünk anyósát eladjuk a rabszolgapiacon, az nem jelenti azt, hogy rögtön legalizáltuk a rabszolga-kereskedelmet, csak azért mert mind a ketten aláírtuk a szerződést!   

Nagyon fontos: a lebeszélt perceket vagy egyéb „elfogyasztott” szolgáltatást (pl. internet) ki kell fizetni, mert azokat a szolgáltató biztosította a fogyasztónak!  

Létezik egy speciális helyzet, amelyet érdemes megvizsgálni a téma kapcsán: az, amikor a szolgáltató ingyen vagy fél ingyen okostelefont, modemet, laptopot stb. ad a fogyasztónak, és annak apropóján hosszabbít újabb két évet a szerződésen. Ha a fogyasztó határidő előtt szerződést bont, a szolgáltató kérheti az „ajándék” okostelefon, modem, laptop stb. árát. A „büntetés” (taxă de reziliere, costuri de încetare, despăgubiri stb.) követelése még ebben az esetben is törvénytelen! 

Törvény ide vagy oda, erősen valószínű, hogy a szolgáltató nem fogja díjazni a határidő előtti szerződésbontást. Az eddig látott gyakorlat azt mutatja, hogy ilyenkor felszólítások tömkelegét zúdítják a fogyasztóra, melyekben ellentmondást nem tűrően adják neki értésére, hogy fizesse ki a „büntetést” mert volt mersze a szerződést felbontani. Sőt, az is benne van a pakliban, hogy a szolgáltató az n-edik felszólítás után perre viszi az ügyet. Ezért azoknak, akik úgy döntenek, hogy szeretnék a számukra előnytelen szerződést határidő előtt felbontani, azt tudom ajánlani, hogy előtte konzultáljanak egy jogásszal. Nem egyébért, de a medve nem játék!