Schrödinger macskája

A kvantummechanikában szuperpozíciónak nevezik, amikor egy elemi részecske ún. kevert állapotban van, azaz bizonyos tulajdonságait nem tudjuk egyértelműen. A román politikában nevezhetjük szuperimmunitásnak, amikor egy honatya gyanúba kevert állapotban van, de az ellene elindítandó bűnügyi nyomozáshoz nem járulnak hozzá társai, így aztán soha nem tudhatjuk meg egyértelműen, hogy elkövette vagy sem a bűncselekményt, amelynek elkövetésével gyanúsítják.

2015. február 12-én a román törvényhozás felsőháza erősen hasonlított Erwin Schrödinger Nobel-díjas fizikus kísérleti dobozához, Varujan Vosganian liberális szenátor pedig maga sem tudta, hogy élő vagy halott „macskája” ennek a doboznak. Történt ugyanis hogy a DIICOT másodszor rugaszkodott neki, hogy megszerezze a Szenátus jóváhagyását a liberális honatya elleni bűnügyi nyomozás elindításához, a „Romgaz-Interagro” néven ismert ügyben, amelyben hatalommal való visszaéléssel, sikkasztással és bűnszövetkezet létrehozásával vádolják. A szenátorok, miután 2013 októberében elutasították az első kérést, most februárban másodszor is fityiszt mutattak az ügyészeknek, bár a mostani helyzet nehezebbnek ígérkezett a liberális szenátor számára. 

A macska él, az immunitás megmaradt, Vosganian ellen bűnügyi nyomozás nincs (egyelőre), az élet pedig megy tovább. Mi feltesszük a jogász szemüveget és azon keresztül nézelődünk egy keveset. Van bőven látni és néznivaló: túlértékelt mentelmi jog, miniszteri felelősség, elsikkasztott dollármilliók. A román alkotmány 72. paragrafusa szabályozza a parlamenti immunitást. Eszerint a képviselő és szenátor nem vonható jogi felelősségre leadott szavazata, továbbá a megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény vagy vélemény miatt. A mentelmi jogot az az igény alakította ki, hogy védelmet nyújtson a megalapozatlan hatósági üldözésekkel, zaklatásokkal szemben, amely a képviselőt törvényhozói funkciója, képviselői tevékenysége miatt érheti, és így e védelem biztosítja a képviselői munka zavartalanságát. A parlamenti képviselő zavartalan munkavégzése és a teljes büntetőjogi immunitás között jó nagy távolság van, de nem akkora, hogy a törvényhozó testületben zavartalanul tevékenykedő választottjaink ne tudják legyűrni.

A zűrzavart az is növeli, hogy a jelenleg szenátor Vosganian ellen olyan bűncselekmények gyanúja miatt szeretne nyomozni az ügyészség, amelyeket miniszterként követett el. És meg is érkeztünk az 1999-es évi 115. számú, a miniszteri felelősségről szóló törvényhez, mely bár nem terjeszti ki a mentelmi jogot a miniszterekre, de parlamenti jóváhagyás feltételéhez köti a bűnügyi nyomozás elindítását. A parlament nem járult hozzá a nyomozáshoz, pedig kőkemény, a nemzetgazdaságot is rengető problémáról volt/van szó.

A kvantummechanikai párhuzamon túl valami még szeget ütött a jogász fejembe az ügy kapcsán. Varujan Vosganian a szenátusi meghallgatáson ártatlannak vallotta magát és váltig bizonygatta, hogy politikai leszámolás áldozata, az ügyészség pedig arra készül, hogy előzetes letartóztatásba helyezze és bíróság elé küldje anélkül, hogy bármiféle terhelő bizonyíték lenne ellene. Ez vagy igaz, vagy nem (újabb Schrödinger-dilemma), de egyik variáció sem túl biztató és egy demokratikusan megválasztott szenátor szájából nem azt az üzenetet közvetíti, hogy „hú, de mekkora jogállamban élünk”. Mert ha tényleg bíróság elé tudnak állítani és súlyos börtönévekre ítélni teljesen ártatlan embereket, mindenféle bizonyíték nélkül (természetesen olyanokat, akiket nem véd a DNA-álló, DIICOT-álló parlamenti mundér), akkor nesze neked demokrácia, meg emberi jogok, meg civilizált Európa! Ha pedig a kollégáitól épp mentőmellényt kapott szenátorunk nyakig sáros és zsákszámra hordta el a közpénzt, akkor meg nesze neked hülye nép!

Azt nem tudom, hogy a súlyos bűncselekmények gyanújába keveredett politikusaink szándékosan hoznak-e létre az ártatlanságukkal/bűnösségükkel kapcsolatos paradoxonokat; én csak azt tudom, mit mondott Einstein a kvantummechanikáról: ”Isten nem kockázik.”

Colojvar

Megint temetjük az erdélyi magyarságot. A legfrissebb össznépi gyász oka egy bírósági ítélet, amelyet 2015 február 5-én mondott ki a kincses város Ítélőtáblája. A perről és az alapfokon hozott ítéletről részletesen beszámoltam egy tavalyi bejegyzésemben (ide kattintva olvasható), amelyet akkor azzal zártam, hogy várjuk a fellebbezés eredményét; és az „eredmény” megérkezett.

Röviden arról van szó, hogy egy lelkes csapat bírósági úton próbál érvényt szerezni a romániai magyarság belföldi és nemzetközi jogszabályokban szavatolt jogainak. Ennek a pernek tárgya az volt, hogy kötelezzék Kolozsvár önkormányzatát kétnyelvű, magyar-román helységnévtáblák felállítására. Miután alapfokon a Kolozs megyei Törvényszék helyt adott a kérésnek, az Ítélőtábla elfogadta az önkormányzat fellebbezését és megváltoztatva az alapfokú ítéletet, elutasította a kérést. Nem lesz magyar nyelvű helységnévtábla Kolozsvár bejáratainál. Egyelőre.

A bíróságok internetes portálján olvasható információ szerint az Ítélőtábla formai okokra hivatkozva változtatta meg az első, számunkra kedvező döntést mondván, a felperesnek (European Committee Human Right Hungarians Central Europe, egy Hollandiában bejegyzett alapítvány) nincs perbeli felperesi minősége. Lefordítom: egy hollandiai székhelyű alapítvány nem képviselheti ebben a perben a kolozsvári magyarságot.

A döntés jogerős, de tekintettel arra, hogy formai ok volt a perdöntő, egyrészt nem beszélhetünk negatív precedensről (az Ítélőtábla nem azt mondta, hogy a kolozsvári magyaroknak nem dukál a magyar felirat), másrészt továbbra is nyitott a kérdés (egy új per keretén belül vita tárgyává lehet és szerintem kell is tenni az ügyet). És hogyha nem lesz elegendő a 3000 aláírás, amelyet Szőcs Izabelláék összegyűjtöttek, akkor össze kell gyűjteni 10.000 vagy akár 50.000 aláírást.

Bosszantó a bíróság döntése (még ha formai is), annak sem lehet tapsolni, hogy a kolozsvári önkormányzat évek óta csökönyösen megkérdőjelezi a magyarság nyelvhasználati jogát. Az a legdühítőbb, hogy küzdenünk kell Isten adta jogainkért, de ha már két elvesztett háború jutalmaként hozzánk csatoltak egy másik országot, nincs más választásunk. 

Bosszankodás ide vagy oda, szerintem a temetést el kell halasztani. Helyette gondolkozzunk el azon, milyen üzenete van az Ítélőtábla határozatának. A magam részéről a következőket olvasom a sorok közt:

1. ti, kolozsvári (vásárhelyi, erdélyi) magyarok, döntsétek el, mit akartok; 

2. döntsétek el, hogy valóban akarjátok-e; 

3. mutassatok fel közösségi akaratot és 

4. keressétek meg azokat, akik titeket legitim módon érdek-képviselnek és kérdezzétek meg tőlük, miért egy hollandiai alapítvány kellett bírósághoz forduljon ezzel a kéréssel!