Nesze semmi, fogd meg jól!

„Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket.” Mark Twain mondása jutott eszembe, mikor az elmúlt napokban ismét az érdeklődés középpontjába került autotaxák ügyéről olvastam (elnézést kérek a szóhasználatért, így égetődött bele a köztudatba). Történt ugyanis, hogy pártunk és kormányunk f.év augusztus 26-án előkapott a cilinderéből egy meseszerűnek tűnő ötletet, miszerint nem kell már pereljen az autótulajdonos, ha szeretné visszakapni külföldről vásárolt használt autójára 2013 március 15 előtt befizetett illetéket; elég szépen kérni, oszt már kapja is, kamatostól! Mi tagadás, az ötlet tényleg szépen hangzik még akkor is, ha esetleg a soron következő jövő évi választási kockacukor ízét érezzük rajta. A gond csak ott van, hogy a hír nem igaz, legalább is nem úgy, ahogyan a média terjeszti illetve ahogyan szeretnék az emberek, hogy legyen. 

Ahhoz hogy megértsük, miről szól a kormány eme legújabb találmánya, ismernünk kell az autotaxák történetét. 2007-től 2013-ig három különböző jogszabály foglalkozott az importált járművek után fizetendő illetékekkel. Ezen jogszabályok különböző neveket adtak a „babának”: volt első regisztrációs, aztán környezetvédelmi illeték majd járművekből származó káros kibocsátások illetéke. Ezeket a jogszabályokat és az általuk szabályozott illetékeket mind hatályon kívül helyezték és 2013 március 15 óta máig az elemzett közteher legújabb neve környezetvédelmi bélyeg. Itt jegyezném meg, mindegy minek hívta/hívja a törvényhozó ezeket az illetékeket, én úgy hívom pénz, amelyet kiszednek a zsebünkből.

A sorozatos módosításokra és a zsebünkből kiszedett pénzek átkeresztelésére azért volt szükség, mert az Európai Unió Bírósága több ízben elmarasztalta országunkat az uniós jogszabályok megszegése miatt. Az uniós jogszabályok be nem tartása miatt Luxemburg által hozott elmarasztaló ítéletek miatt (is) több tízezer bírósági perben kérték és kapták vissza az autótulajdonosok a különböző nevű illetékeket. Az augusztus 26-án hozott sürgősségi kormányhatározat a régi, már hatályon kívül helyezett illetékek visszafizetéséről beszél, szó sincs benne a jelenleg érvényben lévő környezetvédelmi bélyeg eltörléséről illetve az ilyen címen befizetett pénzek visszaadásáról!

A híradások jereváni rádió szindrómáján túl van ebben az ügyben egy jó adag cinizmus. Először is valamit olyasmit akarnak nekünk adni, ami már eddig is a miénk volt. A régi illetékek ügyében indított pereket az állam mind elvesztette és kénytelen volt a pénzeket kamatostól visszafizetni, azok száma pedig, akik még nem indítottak pert, elenyésző. Másodszor, a módosítás szövege szerint az emberek ugyan kérhetik vissza pénzüket az állam viszont nem köteles visszaadni. A kérés megoldására hosszú határidőket szab, kétszeri visszautasítás esetén pedig mehet az atyafi a törvényszékre. Hát ez eddig is így volt, annyi különbséggel, hogy elég volt az egyszeri visszautasítás illetve rövidebb volt a határidő. És harmadszor, fontosnak tartottak kihangsúlyozni két „apróságot”: az egyik az, hogy a kérés elfogadása után öt éven keresztül jön vissza a pénz, nem egyből ahogy azt annak idején elvették, a másik pedig az, hogy a ha a pénz visszafizetését követően az autó gazdát cserél, rögtön be kell fizetni a jelenleg érvényben lévő illetéket, a környezetvédelmi bélyeget.

Ezzel a nesze semmi, fogd meg jól rendelettel a román kormány önmagát is felülmúlta. Cinizmusban. Persze kormányunk távol áll Antiszthenész által alapított iskolától, a filozófiai cinikusoktól. Az ő tanításuk középpontjában az erény állt.

Csíki-ciuci

„Döntött a törvényszék: a Ciuc az igazi sör”, olvasható az internetes oldalakon tegnap megjelent közleményekben. Rögtön hárman hívtak fel, hogyasszongyahogy most akkor mi van?! Tavasszal még a Suceava-i Ítélőtábla által hozott jogerős ítéletet ünnepelte az igazi csíki sört kedvelők tábora, most meg azt látjuk, halljuk, hogy a hír mégsem igaz! Na hát akkor hadd öntsünk tiszta .. sört a jereváni rádióba.

2014 december 3-án kettő pert indított el a Heineken România Rt az Igazi Csíki Sört gyártó és forgalmazó Lixid Project Kft valamint annak tulajdonosa, Lénárd András ellen. Az egyik – az „igazi” - pernek a tárgyát a Heineken România szellemi tulajdonának (Ciuc és Ciuc Premium márkáknak) a védelme képezi, pontosabban nem is védelemről, hanem az Igazi Csíki Sör elleni teljes letámadásról van szó. Ebben a perben született ítélet pénteken, július 3-án.

A másik perben azt kérték a hollandusok, hogy a törvényszék sürgősségi eljárás keretében tiltsa be az Igazi Csíki Sör forgalmazását addig, ameddig az első perben döntés születik, „nehogy má’ fogyjon az igazi sör ameddig az igazi per folyik” jeligére. Ezt a pert tárgyalták Suceaván. A tavaszi győzelem pusztán arról szólt, hogy tovább forgalmazható az Igazi Csíki Sör. Egyelőre.

Az igazi per (az érdemi, ahogy mi, jogászok nevezzük), alapfokon kemény, egyelőre még nem jogerős ítélettel zárult. A döntés értelmében az alperesnek tilos forgalmaznia, reklámoznia a Csíki Sör illetve a Csíki márka megnevezéssel ellátott termékeket, ugyanakkor nem használhatják www.csikisor.com tartománynevet (domainnevet) sem. Továbbá arra kötelezték az alpereseket, hogy semmisítsék meg az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül az összes Csíki Sör nevű terméket. Ugyanakkor szintén az alperesek kell megfizessék a több, mint 35 ezer lejes perköltséget is.

Túl azon, hogy minden cégnek jogában áll termékeit megvédeni és az üzleti versenytársak tisztességtelen, megtévesztő eszközhasználata ellen jogorvoslatot kérni, első olvasatra megalapozatlannak tűnik a Hargita Megyei Törvényszék pénteki döntése:

1. a Heineken csak román és angol nyelven védte le a Ciuc márkanevet, magyar nyelven nem, 

2. az Igazi Csíki Sör márkanév bejegyzési kérelmét Lénárd András nyújtotta be, 

3. teljesen eltér a két termék megjelenítése egymástól (palack formája, logó, címke stb.) 

4. különbözik a technológia és 

5. senki nem téveszti össze a két terméket (aki mindkettőt kóstolta már, az tudja, miről beszélek). Természetesen részletes elemzést az ítélet indoklásának ismeretében lehet végezni.

Szóval a székely/magyar sör kontra holland/román sör mérkőzés állása félidőben 0-1. A sörök csiki-csuki vagy ha úgy tetszik csíki-ciuci háborúján elmélkedve az jutott eszembe, a várost, melynek nevét olvassuk a címkéken, már több száz éve Csíknak (és nem Ciuc-nak) hívták, amikor 1864-ben megalapították a Heinekent..

Családon belüli erőszak

A családon belüli erőszak, bár nem beszélünk róla, létezik. Statisztikai adatok elemzése fölösleges, hisz az esetek számottevő hányada soha nem derül ki, a bezárt ajtók mögött zajlik le és ott is marad, talán örökre. Történik ez olyan körülmények között, hogy van nekünk vadonatúj büntetőtörvénykönyvünk, meg büntető perrendtartási törvénykönyvünk és számos más, erőszakos bűncselekményeket büntető jogszabályunk.

Kifejezetten családon belül elkövetett erőszakos esetek büntetésére létezik egy külön jogszabály, a 2003/217-es törvény

Ezen törvény szerint „családon belüli erőszaknak minősül az önvédelmi vagy védelmi cselekedetek kivételével minden olyan, egy családtag által, ugyanazon család egy másik tagja ellen elkövetett szándékos cselekedet vagy mulasztás, mely tettlegességben vagy verbálisan nyilvánul meg és amely kárt ill. fizikai, pszichikai, szexuális, érzelmi vagy lelki fájdalmat okoz vagy okozhat, beleértve ezen cselekedetek elkövetésével való fenyegetést is, a kényszerítés vagy az önkényes szabadságvesztés.” Függetlenül a fent említett törvénytől, a családtagok ellen elkövetett különböző bűncselekmények büntetési tételei és egyéb büntetőjogi vonatkozások szempontjából a büntetőtörvénykönyv előírásai alkalmazandóak. A 2003/217-es törvény a családon belüli erőszak 7 fajtáját különbözteti meg: verbális erőszak, érzelmi erőszak, testi erőszak, szexuális erőszak, gazdasági elnyomás, társadalmi elnyomás és spirituális erőszak.

Mit tehet az erőszak áldozata? Mivel bűncselekményekről beszélünk, a családon belüli erőszak áldozatai, más bűncselekmények áldozataihoz hasonlóan feljelentést tehetnek a rendőrségen, vagy a 112-es segélyhívó szám igénybe vételével. Ezen kívül kérhetnek az illetékes bíróságtól távoltartási végzést, az agresszor ideiglenes kilakoltatását, kapcsolattartási tiltást. A válást is megemlíthetjük, mint a családi erőszak elleni jogi lépést; az erőszak természetesen felhozható, mint válóok. Sok esetben azzal (is) érvel az erőszak áldozata, hogy a gyerekek érdekében nem válik el az erőszakos házastársától, mert egyébként már rég megtette volna ezt a lépést. Nos ezzel az érvvel az a gond, hogy a családon belüli brutalitás nagyon komoly akadálya a gyerek egészséges fejlődésének. Sőt, aki ilyen családban nő fel, abból könnyen lehet agresszív, családját bántó felnőtt! „A gyermekeknek nem mindig sikerül végighallgatni az idősebbeket, de utánozni mindig nagyon jól tudják őket.”

A sok bába közt elvész a gyermek – szokták mondani. Negotia pluribus commissa segnius expediuntur. (Ha többre bízzuk a feladatokat, lassabban lesznek megoldva). A jogszabályok számának növekedése nem jelent feltétlenül megnövekedett hatékonyságot, hiába van ez a terület „agyonszabályozva” attól még nem csökken a családon belüli erőszak. Első olvasatra úgy tűnik, hogy a fent elemzett törvény előírásai megfelelő jogi védelmet nyújtanak a családon belüli erőszak áldozatainak. Pedig nem így van. Ha alaposabban megvizsgáljuk, rájövünk arra, hogy, hellyel-közzel, kirakattörvényről beszélünk. Sajnos. Ezek a fehér papírlapokra vetett betűk ugyanis nem képesek elrettenteni azokat, akik újból és újból tönkreteszik családtagjaik jelenét és jövőjét. Nem, mert a bántalmazások nagy része soha nem derül ki. Rengeteg áldozat éli le úgy az életét, hogy fájdalmát soha, senkivel nem osztja meg; félelemből, szégyenből, tanácstalanságból.

A félelmen vagy más visszatartó tényezőkön kívül ott van az ún. bizonyítási teher. Az elméleti szabályozástól a bizonyított esetekig hosszú és göröngyös út vezet és sok áldozat, aki legyőzve félelmét feljelenti az agresszort, menet közben torpan meg, miután rájön arra, hogy az esetet nem tudja bizonyítékokkal alátámasztani. A bizonyítási eljárás kétféle akadályba ütközhet; az egyik – nevezhetjük objektív akadálynak – az olyan eset, amikor nem létezik semmilyen fajta bizonyíték: a támadó nem hagyott áldozatán orvosilag igazolható nyomot, nincs egyetlen szem- vagy fültanú és a támadót nem furdalja annyira a lelkiismerete, hogy önként adja fel magát, vagy esetleg töredelmesen bevallja tetteit. A másik – nevezzük szubjektív akadálynak – az olyan eset, amikor megszólal a társadalmi közöny. Habár van szemtanú, de nem vállalja a tanúskodást, „én a más dolgába nem szólok bele” jeligére.

Túl azon, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma, illetve azon, hogy törvényes kötelezettség tanúvallomást tenni, a közömbös ember pont némaságával „szól” bele az illető család életébe. Arról nem is beszélve, hogy akár belőle is lehet áldozat..