Kész röhej lett a (kész csőd) törvényből

Minden tiszteleted a bíróé, de készülj úgy a perre, hogy a bíró egyáltalán nem ismeri a jogot!

Minden tiszteleted az ellenfélé, de készülj úgy a perre, hogy az ellenfél hazudik, csal, ravaszkodik!

Minden tiszteleted a tanúké/szakértőké, de figyelj minden apró mozzanatra az eljárás során, mert a tanúk, szakértők hazudhatnak, elfogultak, mellébeszélnek, vagy legjobb esetben tévednek!

Ezeket a mondatokat sok-sok évvel ezelőtt egy ügyvéd ajánlotta ifjú tanítványa figyelmébe. Mester a bojtárnak: így kell csinálni, fiam. Azt nem itt és nem most szeretném megvitatni, hogy ezek a mondatok ma időszerűek-e vagy sem. Inkább arról beszéljünk, hogy a tanítás egy kicsit hiányos: nem esik benne szó sem a törvényhozóról sem a jogalkotás fonákságairól. És gyorsan megvédjük a mestert amiért nem említette: azért nem tette, mert abban az időben a törvényalkotás rendes kerékvágásban haladt (legalább is sokkal rendesebb kerékvágásban, mint manapság).

Nos, ami napjainkban kormányberkekben folyik, arra a következő mondat a legtalálóbb: rendületlenül épül a hirtelen felindulásból elkövetett jogalkotás labirintusa.

Konkrétan a fizetésképtelenség-megelőzési és fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 2013/91. sürgősségi kormányrendeletről van szó. Jézusom, micsoda megnevezéseket tudnak ezek kitalálni! Én csődtörvénynek hívom.

Nézzük az események kronológiáját:

- 2013 október 2: a Kormány elfogadja az új csődtörvényt, sürgősségi kormányrendelet formájában

- 2013 október 9: az Ombudsman (a Nép Ügyvédje) hivatala megtámadja az új csődtörvényt az Alkotmánybíróságnál

- 2013 október 25: hatályba lép az új (de már megtámadott) csődtörvény

- 2013 október 29: az Alkotmánybíróság elfogadja az Ombudsman panaszát és alkotmányellenesnek minősíti az egész csődtörvényt.

Magyarán, becsődölt az egész csődtörvénnyel foglalkozó hatalmas csődtömeg bagázs! Hogy miért? Először is, eredetileg az Igazságügyi Minisztérium rukkolt elő a témával és úgy prezentálta, mint a Parlament elé benyújtandó törvénytervezet. Másodszor, az október 2.-án megtartott Kormányülésen gyors véleménycsere történt. Az Igazságügyi Miniszter bement az ő véleményével s kijött a Miniszterelnök véleményével, miszerint nem küldjük sehová a csődtörvény tervezetét, sürgősen elfogadjuk sürgősségi kormányrendelet formájában. Harmadszor, tartalmilag összepréseltek a sürgősen elfogadott kormányrendeletbe legalább 3 de inkább 4 jogszabályt. Negyedszer, fittyet hánytak a legalapvetőbb jogalkotási normáknak, az ország alkotmányának sőt, az egész istenadta népnek.

Nyílt levél Állambácsinak

Kedves Pénzügy bácsi, Állambácsi vagy ahogy tetszik.

Könnyekig meghatódtam attól az önfeláldozó odaadástól, amellyel rólunk gondoskodnak. Rólunk, akik adókat, illetékeket fizetünk be abba az állami költségvetésnek nevezett feneketlen valamibe, amelyikbe pénz folyik be és amelyikből illúziók jönnek ki.

Hát ki az, aki nem tapsol örömében annak az aranyos levélkének,

melyet Önök voltak olyan szívesek kiküldeni, és amelyben gyengéden értésünkre adják, hogy nemsokára szigorúan átvizsgálják a szennyesünket annak érdekében, hogy vélt hátrálékainkat befizessük.

No, de ha már ilyen kifogástalan modorban közölték velem, hogy alá fognak vetni egy véletlenszerű kiválasztási procedúrának, meg egy kockázatelemző analízisnek és talán a közeljövőben még egy alapellenőrzésre is számíthatok, hadd közöljek én is valamit.

Sok vállalkozó több hónapja vár rá, hogy az ÁFA-visszaigénylését elbírálják; több mint egy éve könyörögnek, menjenek ki, ellenőrizzék le, hogy végre megkaphassák azt, ami őket illeti. Nem válaszoltak sem a hívásaikra, sem a leveleikre; mikor személyesen járultak az Önök színe elé, rögtön elkezdték sajnáltatni magukat: nincs személyzet, nem bírjuk tartani a frontot, rengeteg a visszaigénylés, nincs keret, stb. stb. Sőt, diszkréten még olyant is tanácsoltak, hogy jobb, ha egyáltalán vissza sem kérik a pénzüket.

Nem kérdezem, hogy mennyibe került ez a legújabb ijesztgetős kampányuk, azt sem kérdezem, hogy arra miért nem volt pénz, hogy az ÁFÁ-t visszafizessék. És még csak azért sem emelem fel a hangomat, hogy miért épp ebben az országban van 698 féle adó meg illeték.

Halkan csak annyit mondok: Isten, ne segíts, csak csodálkozz!

Egy megkeseredett adófizető a sok közül

Credo

Marosi György vagyok és üdvözlöm blogomon a kedves Olvasót. Mit mondhat önmagáról egy 40 éves, két gyermekes apa, aki erdélyi magyar ügyvédként, Románia kellős közepéből, Székelyudvarhelyről tehetsége, tudása szerint segíti az övéit? Talán azt, hogy miért ír blogot. Azért mert hagyják; azért is.

*

Miről szól ez a blog?
A jogszabályok sokasága életünk szerves részét képezi akkor is, ha nem veszünk róla tudomást és akkor is, ha nem igazodunk el a paragrafusok kusza, érthetetlen világában. Nekünk, romániai magyaroknak egy plusz nyűgöt jelent az is, hogy ez az amúgy is bonyolult világ idegen nyelven tárul elénk (attól, hogy a román nyelv hivatalos, attól még nekünk idegen). Ez a blog abból a szempontból akar hiánypótló lenni, hogy magyar nyelvre lefordítva és „emészthető” formában tálalja a romániai jogalkotási és jogalkalmazási problémákat. Útmutató, iránytű, Ariadné-fonal, egy kis segítség, amelyet bárki igénybe vehet, aki szeretne könnyebben eligazodni a hirtelen felindulásból elkövetett jogalkotás és az időnként hajmeresztő jogalkalmazás útvesztőiben.

A blogbejegyzésekben található adatok, információk nem minősülnek jogi tanácsadásnak, ezeket a szerző kizárólag tájékoztatás céljából nyújtja az Olvasóknak. Amennyiben Önnek konkrét jogi problémája akad, keresse fel ügyvédjét, jogi tanácsadóját.

Jó böngészést minden kedves Olvasónak!