Az RMDSZ kormányfőhelyettes-
és kulturálisminiszter-jelöltje, Biró Rozália elrontotta az önéletrajzát; a
román nyelvet, az általa beszélt idegen nyelvek között tüntette fel. Miután a
román sajtó ezt megneszelte és szóvá tette, a politikus sebtében javított; az
önéletrajzi corrigendum szerint a magyar továbbra is az anyanyelve, ellenben a
románt állampolgári nyelvnek tekinti.
Ebben tulajdonképpen nincs
hír, hacsak az nem, hogy a túlzott mértékű megfelelési kényszer miatt nem
tudunk kellőképp odafigyelni az anyanyelv használati jogunk védelmére. Mert anyanyelvünk
bizony védelemre szorul.
Az anyanyelv használati jog
az általános és egyetemes emberi jogok részét képezi. Az emberi jogok az ember
természetéhez kötődő jogosultságok, olyanok, amelyek minden körülmények között megilletnek
minket, még a jogszabályok ellenére is.
Habár a nagy testvér lépten-nyomon azt
hangoztatja, Romániában példa értékűen meg van oldva a kisebbségek helyzete, és
hogy Európa többi állama tanulhatna tőlük, valójában asszimiláció (erősebb
idegzetűek kedvéért: elrománosítás) zajlik. Elegendő csak elolvasni a román
alkotmány bizonyos passzusait és tisztán látható a nem is titkolt szándék.
Mindjárt ott az első paragrafus, amely betonba önti a nemzetállam fogalmát. A
nemzetállam az önkényuralmi politikai rendszerek sajátossága, hisz minden
diktatúra lényege a kirekesztés, az elnyomás. Az európai államok többsége
felhagyott már a nemzetállami kirekesztő szemléletmód gyakorlatával (lecserélte
a globalizációra, de az egy másik téma).
”Romániában a román nyelv a
hivatalos nyelv.” Ez áll az alkotmány 13. paragrafusában; és már meg is
érkeztünk anyanyelv használati jogunk konkrét akadályához. Babonás olvasók
rögtön lecsaphatnak erre a számra, de tény, hogy ezt a baljós paragrafust az
elmúlt 24 évben rengetegszer dörgölték az orrunk alá. Ez az ominózus előírás
tette lehetővé, hogy módszeresen román anyanyelvű, magyarul nem beszélő
személyeket helyezzenek magyar többségű régiók (települések, megyék) állami
hivatalaiba, ez volt a jogalapja annak, hogy büntetést szabjanak ki
diszkrimináció (!!) címen, ha valaki álláshirdetésbe feltételnek jelölte meg a
magyar nyelv ismeretét.
Az anyanyelv használati
jogunkat korlátozó alkotmányos rendelkezések non plusz ultrája a 152.
paragrafus: ”Nem képezhetik módosítás tárgyát a jelen Alkotmánynak a román állam nemzeti, független, egységes
és oszthatatlan jellegére, a köztársasági kormányformára, a terület
integritására, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a politikai
pluralizmusra és a hivatalos nyelvre
vonatkozó rendelkezései.”
Összegezve: a nemzetállam fogalma azt üzeni, itt csak románok élnek, ezt megerősíti a 13. paragrafus, itt csak románul szabad beszélni és ha netalán valakinek eszébe jutna ezeken változtatni, sajnos nem lehet, ezeket a változtatásokat maga az alkotmány tiltja! Ez tényleg példa értékű megoldása a kisebbségi
helyzetnek, sőt példátlan! Cinizmusában mindenképp..
Ami a kisebbségek helyzetének
példa értékű megoldását és az anyanyelv használati jog tiszteletben tartását illeti,
hadd említsek valódi példákat (a valódi Európából): Dél-Tirolban a
német, illetve az olasz nyelv használata választható a közigazgatásban, az
igazságszolgáltatásban, az oktatásában és a közéletben; Finnország
Alkotmánya biztosítja azt, hogy svéd és a finn nyelv érvényes Finnország egész
területén, vagyis azonos rangú nemzeti nyelvek (a svéd lakosság aránya alig
haladja meg a 6%-ot). Az állampolgárnak joga van anyanyelvét szabadon használni
a közigazgatásban, az igazságszolgálatban, az oktatásban és a közéletben a
helyi közigazgatási nyelvtől függetlenül; Vajdaságnak
hat hivatalos nyelve van, köztük a magyar; Horvátországban a kisebbségek azokban a közigazgatási egységekben, ahol
arányuk meghaladja az 30 százalékot saját anyanyelvüket a horváttal
egyenjogúként használhatják; Szlovéniában
három olyan község van (Dobronak, Őrihodos és Lendva), ahol a szlovén mellett a
magyar is hivatalos nyelv!
Mit tehetünk mi? Első sorban
mondjuk ki hangosan és rengetegszer: Romániában nincs tiszteletben
tartva anyanyelv használati jogunk. Mondjuk ki, a román politikum hazudik, amikor
a kisebbségi helyzet megoldásával dicsekszik! És azt is mondjuk ki: Romániában
alkotmányos szinten van szabályozva az asszimiláció. Amit még tehetünk és ami a
megmondásnál is fontosabb: használjuk anyanyelvünket! A rendőrségen, a
bíróságon és egyéb hivatalokban; írjuk magyarul kérelmeinket – nem baj ha
fintorognak tőle a bürokraták, kérjünk magyar nyelvű
nyomtatványokat – nem baj, ha nincs nekik.
És ha valamelyik hivatalnok odaveti „vorbiţi româneşte”, válaszoljunk neki mosolyogva „Isten
adta jogom anyanyelvemen beszélni” és nem baj, ha nem fogja megérteni.
