Colojvar

Megint temetjük az erdélyi magyarságot. A legfrissebb össznépi gyász oka egy bírósági ítélet, amelyet 2015 február 5-én mondott ki a kincses város Ítélőtáblája. A perről és az alapfokon hozott ítéletről részletesen beszámoltam egy tavalyi bejegyzésemben (ide kattintva olvasható), amelyet akkor azzal zártam, hogy várjuk a fellebbezés eredményét; és az „eredmény” megérkezett.

Röviden arról van szó, hogy egy lelkes csapat bírósági úton próbál érvényt szerezni a romániai magyarság belföldi és nemzetközi jogszabályokban szavatolt jogainak. Ennek a pernek tárgya az volt, hogy kötelezzék Kolozsvár önkormányzatát kétnyelvű, magyar-román helységnévtáblák felállítására. Miután alapfokon a Kolozs megyei Törvényszék helyt adott a kérésnek, az Ítélőtábla elfogadta az önkormányzat fellebbezését és megváltoztatva az alapfokú ítéletet, elutasította a kérést. Nem lesz magyar nyelvű helységnévtábla Kolozsvár bejáratainál. Egyelőre.

A bíróságok internetes portálján olvasható információ szerint az Ítélőtábla formai okokra hivatkozva változtatta meg az első, számunkra kedvező döntést mondván, a felperesnek (European Committee Human Right Hungarians Central Europe, egy Hollandiában bejegyzett alapítvány) nincs perbeli felperesi minősége. Lefordítom: egy hollandiai székhelyű alapítvány nem képviselheti ebben a perben a kolozsvári magyarságot.

A döntés jogerős, de tekintettel arra, hogy formai ok volt a perdöntő, egyrészt nem beszélhetünk negatív precedensről (az Ítélőtábla nem azt mondta, hogy a kolozsvári magyaroknak nem dukál a magyar felirat), másrészt továbbra is nyitott a kérdés (egy új per keretén belül vita tárgyává lehet és szerintem kell is tenni az ügyet). És hogyha nem lesz elegendő a 3000 aláírás, amelyet Szőcs Izabelláék összegyűjtöttek, akkor össze kell gyűjteni 10.000 vagy akár 50.000 aláírást.

Bosszantó a bíróság döntése (még ha formai is), annak sem lehet tapsolni, hogy a kolozsvári önkormányzat évek óta csökönyösen megkérdőjelezi a magyarság nyelvhasználati jogát. Az a legdühítőbb, hogy küzdenünk kell Isten adta jogainkért, de ha már két elvesztett háború jutalmaként hozzánk csatoltak egy másik országot, nincs más választásunk. 

Bosszankodás ide vagy oda, szerintem a temetést el kell halasztani. Helyette gondolkozzunk el azon, milyen üzenete van az Ítélőtábla határozatának. A magam részéről a következőket olvasom a sorok közt:

1. ti, kolozsvári (vásárhelyi, erdélyi) magyarok, döntsétek el, mit akartok; 

2. döntsétek el, hogy valóban akarjátok-e; 

3. mutassatok fel közösségi akaratot és 

4. keressétek meg azokat, akik titeket legitim módon érdek-képviselnek és kérdezzétek meg tőlük, miért egy hollandiai alapítvány kellett bírósághoz forduljon ezzel a kéréssel!