A kvantummechanikában szuperpozíciónak nevezik, amikor egy elemi
részecske ún. kevert állapotban van, azaz bizonyos tulajdonságait
nem tudjuk egyértelműen. A román politikában nevezhetjük szuperimmunitásnak,
amikor egy honatya gyanúba kevert állapotban van, de az ellene elindítandó
bűnügyi nyomozáshoz nem járulnak hozzá társai, így aztán soha nem tudhatjuk meg
egyértelműen, hogy elkövette vagy sem a bűncselekményt, amelynek elkövetésével
gyanúsítják.
2015. február 12-én a román törvényhozás felsőháza
erősen hasonlított Erwin Schrödinger Nobel-díjas fizikus kísérleti dobozához,
Varujan Vosganian liberális szenátor pedig maga sem tudta, hogy élő vagy halott
„macskája” ennek a doboznak. Történt ugyanis hogy a DIICOT másodszor
rugaszkodott neki, hogy megszerezze a Szenátus jóváhagyását a liberális honatya
elleni bűnügyi nyomozás elindításához, a „Romgaz-Interagro” néven ismert
ügyben, amelyben hatalommal való visszaéléssel, sikkasztással és bűnszövetkezet
létrehozásával vádolják. A szenátorok, miután 2013 októberében elutasították az
első kérést, most februárban másodszor is fityiszt mutattak az ügyészeknek, bár
a mostani helyzet nehezebbnek ígérkezett a liberális szenátor számára.
A macska él, az immunitás megmaradt, Vosganian ellen
bűnügyi nyomozás nincs (egyelőre), az élet pedig megy tovább. Mi feltesszük a
jogász szemüveget és azon keresztül nézelődünk egy keveset. Van bőven látni és
néznivaló: túlértékelt mentelmi jog, miniszteri felelősség, elsikkasztott
dollármilliók. A román alkotmány 72. paragrafusa szabályozza a parlamenti
immunitást. Eszerint a képviselő és szenátor nem vonható jogi felelősségre
leadott szavazata, továbbá a megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény
vagy vélemény miatt. A mentelmi jogot az az igény alakította ki, hogy védelmet
nyújtson a megalapozatlan hatósági üldözésekkel, zaklatásokkal szemben, amely a
képviselőt törvényhozói funkciója, képviselői tevékenysége miatt érheti, és így
e védelem biztosítja a képviselői munka zavartalanságát. A parlamenti képviselő
zavartalan munkavégzése és a teljes büntetőjogi immunitás között jó nagy
távolság van, de nem akkora, hogy a törvényhozó testületben zavartalanul
tevékenykedő választottjaink ne tudják legyűrni.
A zűrzavart az is növeli, hogy a jelenleg szenátor
Vosganian ellen olyan bűncselekmények gyanúja miatt szeretne nyomozni az
ügyészség, amelyeket miniszterként követett el. És meg is érkeztünk az 1999-es
évi 115. számú, a miniszteri felelősségről szóló törvényhez, mely bár nem
terjeszti ki a mentelmi jogot a miniszterekre, de parlamenti jóváhagyás
feltételéhez köti a bűnügyi nyomozás elindítását. A parlament nem járult hozzá
a nyomozáshoz, pedig kőkemény, a nemzetgazdaságot is rengető problémáról volt/van
szó.
A kvantummechanikai párhuzamon túl valami még szeget
ütött a jogász fejembe az ügy kapcsán. Varujan Vosganian a szenátusi
meghallgatáson ártatlannak vallotta magát és váltig bizonygatta, hogy politikai
leszámolás áldozata, az ügyészség pedig arra készül, hogy előzetes
letartóztatásba helyezze és bíróság elé küldje anélkül, hogy bármiféle terhelő
bizonyíték lenne ellene. Ez vagy igaz, vagy nem (újabb Schrödinger-dilemma), de
egyik variáció sem túl biztató és egy demokratikusan megválasztott szenátor
szájából nem azt az üzenetet közvetíti, hogy „hú, de mekkora jogállamban élünk”.
Mert ha tényleg bíróság elé tudnak állítani és súlyos börtönévekre ítélni teljesen
ártatlan embereket, mindenféle bizonyíték nélkül (természetesen olyanokat,
akiket nem véd a DNA-álló, DIICOT-álló parlamenti mundér), akkor nesze neked
demokrácia, meg emberi jogok, meg civilizált Európa! Ha pedig a kollégáitól épp
mentőmellényt kapott szenátorunk nyakig sáros és zsákszámra hordta el a
közpénzt, akkor meg nesze neked hülye nép!
Azt nem tudom, hogy a súlyos
bűncselekmények gyanújába keveredett politikusaink szándékosan hoznak-e létre az
ártatlanságukkal/bűnösségükkel kapcsolatos paradoxonokat; én csak azt tudom,
mit mondott Einstein a kvantummechanikáról: ”Isten nem kockázik.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése