Utánam az özönvíz

Nem vagyunk egyformák. Vannak, akiket nem feltétlenül érdekel, mi lesz azután, miután ők már nem lesznek. Mások nem csak éltükben, de holtuk után is szeretik rendezni dolgaikat. Az utóbbiak számára lehet érdekes a végrendelet intézménye.

„Ajánlom bűnös lelkemet az égnek, s az út sarának vézna testemet.” François Villon szavait nem sűrűn lelhetjük fel a végrendeletekben. Inkább találunk bennük utasításokat a végrendelkező földi vagyonáról, a vagyonának egy részéről, az örökösöknek szánt feladatokról, örökösök kitagadásáról, végrendeleti végrehajtó kinevezéséről, a temetéssel kapcsolatos végakaratról, esetleg egy gyerek elismeréséről.

A végrendelet sajátossága, hogy a végrendelkező életében készül, de annak halála után fejti ki hatását, addig gyakorlatilag olyan, mintha nem is létezne. Egy másik jellegzetessége a testamentumnak a visszavonhatósága. A végrendelkező egy utóbbi végrendelettel megsemmisítheti előző végrendelkezéseit, módosíthatja vagy kiegészítheti azok tartalmát, sőt, egész egyszerűen összetépheti holográf végrendeletét, ezzel hatálytalanítva azt. Létezik a végrendelkezésnek olyan visszavonási formája is, amikor a végrendelkező eladja azt a vagyontárgyat, amelyről végrendelkezett.

A román jogrendszer kizárólag csak az írott végrendeletet ismeri el érvényesnek, a szóbelit nem; az Új Polgári Törvénykönyv három formát különböztet meg: a holográf, az autentikus és a speciális végrendeletet. A holográf végrendeletet a végrendelkező saját kezével írja, saját kezével keltezi és saját kezével írja alá; mindhárom feltétel egyszerre kell teljesüljön, ellenkező esetben a végrendelet nem érvényes. A magyar jogrenddel ellentétben, nálunk nem érvényes az ún. allográf végrendelet, amikor a végrendelet szövegét más valaki írja meg, és a végrendelkező aláírja. Az autentikus végrendeletet a végrendelkező tollba mondja a közjegyzőnek, átbeszélik a tartalmát, legépelik, felolvassák, a végrendelkező aláírja, majd a közjegyző hitelesíti.

Speciális végrendelkezésről akkor beszélünk, amikor a végrendelkező olyan rendkivüli, különleges helyzetben van (járvány, katasztrófa, háború, karantén stb), hajón vagy repülőn utazik, katonai szolgálatot teljesít amely lehetetlenné teszi a holográf végrendelet elkészítését illetve a közjegyző közremüködését. Ilyen esetben szükség van kettő tanú aláírására, illetve annak a hatósági személynek az aláírására is, aki a testamentumot megszövegezi (hajóskapitány, katonai vezető, kórházigazgató stb.). Fontos megjegyezni, hogy amennyiben a különleges állapot megszűnik és a végrendelkezőnek módjában áll közjegyzőhöz folyamodni vagy holográf végrendeletet készíteni, a körülmények megszűnésétől eltelt 15 nap után a speciális végrendelet hatályát veszti.

Bár végakaratról beszélünk, amelyet illene feltétel nélkül tiszteletben tartani, a végrendeletnek illetve végrendelkezésnek is vannak korlátai. Ezt a korlátot kötelesrésznek nevezzük. A kötelesrész az örökhagyó vagyonából a legközelebbi rokonainak és házastársának a törvény szerint járó minimumrészesedése. Ez valahogy úgy működik, hogy a végrendelkező bármit írhat a végrendeletébe, aztán később az örökösök eldöntik, hogy abból mit tartanak be.

És ha már a történelem talán egyik legbotrányosabb életű költőgéniuszának szavaival kezdtük a bejegyzést, fejezzük is be azzal. Villon Testamentumának utóiratában rendelkezik a temetéséről; végakaratának legdöbbenetesebb része, hogy megjövendöli benne a sorsát: "s talán, ha majdan kettőezret írnak Krisztus után, még tudja a világ, hogy csókolt egykor Villon, a csavargó".

Jelen írás nyomtatott változata megjelent a Nőileg magazinban