Hülyék paradicsoma (Idiocracy) címmel 2006-ban készült
egy amerikai film. Műfaját tekintve komédia akart lenni (mondjuk én nem sokat nevettem rajta), lényegében arról szól, mi történik akkor, ha a
társadalom teljesen meghülyül és arról, hogy ez milyen könnyen bekövetkezhet.
A
film adta az ötletet, hogy indítsak egy sorozatot, amelyben a román
törvénykezésben fellelhető fonákságokat, elképesztő logikátlanságokat,
értelmetlenségeket mutathatok be. Lényegében a blogomon eddig is a hirtelen
felindulásból elkövetett törvényalkotás labirintusáról beszéltem, most ebben a
sorozatban kiemelek egy-egy esetet, amely annyira hajmeresztő, hogy külön bejegyzést „érdemel”.
Amennyiben a sorozatom címe és üzenete illetve az előbb említett
film címének magyar nyelvű fordítása között túl nagy a hasonlóság vagy egyezés, az
természetesen nem a véletlen műve.
A mai részben olyan esetről lesz szó, amely
gyakorlatilag bárkivel előfordulhat.
Adva van az anyakönyvekről szóló 1996-ban
kiadott, 2012-ben tisztába tett és újraközölt 119-es számú törvény. Ennek a
törvénynek a végrehajtási és alkalmazási metodológiája felsorolja kinek, kiknek
szabad másolatot/kivonatot kapnia a különböző anyakönyvi aktákból. Nem fogják
elhinni, a felsorolásból hiányoznak az érintett felek illetve azok ügyvédjei!
És hogy ebben mi a szenzáció? Hát pusztán csak az, hogy a bíróságok székből
utasítják vissza azt a hagyatéki tárgyalás lebonyolítására beadott kérést,
amely mellé nincsenek csatolva az összes érintett fél anyakönyvi aktái. A mindenkori ügyvéd mindenkori ügyfele a
saját születési/házassági anyakönyvi kivonatát tudja szállítani, de a
hagyatékot elvből, dacból esetleg anyagi érdekből akadályozó másik félnek (testvér,
unokatestvér, nagybácsi, akárki) esze ágában sincs „besegíteni” és máris kész a
patthelyzet.
Az a trükk nem működik, hogy majd a bíró a tárgyaláson szépen kötelezi
a másik felet, hogy az a saját papírjait tegye le a bíróság asztalára, mert
a polgári perrendtartás legújabb módosítása értelmében addig nincs tárgyalás, ameddig a felperes az összes szükséges dokumentumot össze
nem gyűjti; ha pedig nem tudja összegyűjteni, akkor írtó nagy pech.
Persze ebből
a reménytelennek látszó szituációból is létezik kiút, csakhogy azzal van egy
aprócska gond. Hogyha például egy felperesnek sikerül összeszedni a perben szereplő
felek összes szükséges anyakönyvi aktáit, nagy esélye van rá, hogy előbb-utóbb neki
fogják szegezni a kérdést: „Maga hogyan jutott ezekhez a dokumentumokhoz??”
folytatása következik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése