Anyanyelv és asszimiláció

Az RMDSZ kormányfőhelyettes- és kulturálisminiszter-jelöltje, Biró Rozália elrontotta az önéletrajzát; a román nyelvet, az általa beszélt idegen nyelvek között tüntette fel. Miután a román sajtó ezt megneszelte és szóvá tette, a politikus sebtében javított; az önéletrajzi corrigendum szerint a magyar továbbra is az anyanyelve, ellenben a románt állampolgári nyelvnek tekinti.

Ebben tulajdonképpen nincs hír, hacsak az nem, hogy a túlzott mértékű megfelelési kényszer miatt nem tudunk kellőképp odafigyelni az anyanyelv használati jogunk védelmére. Mert anyanyelvünk bizony védelemre szorul. 

Az anyanyelv használati jog az általános és egyetemes emberi jogok részét képezi. Az emberi jogok az ember természetéhez kötődő jogosultságok, olyanok, amelyek minden körülmények között megilletnek minket, még a jogszabályok ellenére is. 

Habár a nagy testvér lépten-nyomon azt hangoztatja, Romániában példa értékűen meg van oldva a kisebbségek helyzete, és hogy Európa többi állama tanulhatna tőlük, valójában asszimiláció (erősebb idegzetűek kedvéért: elrománosítás) zajlik. Elegendő csak elolvasni a román alkotmány bizonyos passzusait és tisztán látható a nem is titkolt szándék. 

Mindjárt ott az első paragrafus, amely betonba önti a nemzetállam fogalmát. A nemzetállam az önkényuralmi politikai rendszerek sajátossága, hisz minden diktatúra lényege a kirekesztés, az elnyomás. Az európai államok többsége felhagyott már a nemzetállami kirekesztő szemléletmód gyakorlatával (lecserélte a globalizációra, de az egy másik téma).

”Romániában a román nyelv a hivatalos nyelv.” Ez áll az alkotmány 13. paragrafusában; és már meg is érkeztünk anyanyelv használati jogunk konkrét akadályához. Babonás olvasók rögtön lecsaphatnak erre a számra, de tény, hogy ezt a baljós paragrafust az elmúlt 24 évben rengetegszer dörgölték az orrunk alá. Ez az ominózus előírás tette lehetővé, hogy módszeresen román anyanyelvű, magyarul nem beszélő személyeket helyezzenek magyar többségű régiók (települések, megyék) állami hivatalaiba, ez volt a jogalapja annak, hogy büntetést szabjanak ki diszkrimináció (!!) címen, ha valaki álláshirdetésbe feltételnek jelölte meg a magyar nyelv ismeretét.

Az anyanyelv használati jogunkat korlátozó alkotmányos rendelkezések non plusz ultrája a 152. paragrafus: ”Nem képezhetik módosítás tárgyát a jelen Alkotmánynak a román állam nemzeti, független, egységes és oszthatatlan jellegére, a köztársasági kormányformára, a terület integritására, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a politikai pluralizmusra és a hivatalos nyelvre vonatkozó rendelkezései.” 

Összegezve: a nemzetállam fogalma azt üzeni, itt csak románok élnek, ezt megerősíti a 13. paragrafus, itt csak románul szabad beszélni és ha netalán valakinek eszébe jutna ezeken változtatni, sajnos nem lehet, ezeket a változtatásokat maga az alkotmány tiltja! Ez tényleg példa értékű megoldása a kisebbségi helyzetnek, sőt példátlan! Cinizmusában mindenképp..

Ami a kisebbségek helyzetének példa értékű megoldását és az anyanyelv használati jog tiszteletben tartását illeti, hadd említsek valódi példákat (a valódi Európából): Dél-Tirolban a német, illetve az olasz nyelv használata választható a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, az oktatásában és a közéletben; Finnország Alkotmánya biztosítja azt, hogy svéd és a finn nyelv érvényes Finnország egész területén, vagyis azonos rangú nemzeti nyelvek (a svéd lakosság aránya alig haladja meg a 6%-ot). Az állampolgárnak joga van anyanyelvét szabadon használni a közigazgatásban, az igazságszolgálatban, az oktatásban és a közéletben a helyi közigazgatási nyelvtől függetlenül; Vajdaságnak hat hivatalos nyelve van, köztük a magyar; Horvátországban a kisebbségek azokban a közigazgatási egységekben, ahol arányuk meghaladja az 30 százalékot saját anyanyelvüket a horváttal egyenjogúként használhatják; Szlovéniában három olyan község van (Dobronak, Őrihodos és Lendva), ahol a szlovén mellett a magyar is hivatalos nyelv!

Mit tehetünk mi? Első sorban mondjuk ki hangosan és rengetegszer: Romániában nincs tiszteletben tartva anyanyelv használati jogunk. Mondjuk ki, a román politikum hazudik, amikor a kisebbségi helyzet megoldásával dicsekszik! És azt is mondjuk ki: Romániában alkotmányos szinten van szabályozva az asszimiláció. Amit még tehetünk és ami a megmondásnál is fontosabb: használjuk anyanyelvünket! A rendőrségen, a bíróságon és egyéb hivatalokban; írjuk magyarul kérelmeinket – nem baj ha fintorognak tőle a bürokraták, kérjünk magyar nyelvű nyomtatványokat – nem baj, ha nincs nekik. 

És ha valamelyik hivatalnok odaveti „vorbiţi româneşte”, válaszoljunk neki mosolyogva „Isten adta jogom anyanyelvemen beszélni” és nem baj, ha nem fogja megérteni.