Nem vagyunk egyformák. Vannak,
akiket nem feltétlenül érdekel, mi lesz azután, miután ők már nem lesznek. Mások
nem csak éltükben, de holtuk után is szeretik rendezni dolgaikat. Az utóbbiak
számára lehet érdekes a végrendelet intézménye.
„Ajánlom bűnös lelkemet az égnek, s az út sarának vézna testemet.”
François Villon szavait nem sűrűn lelhetjük fel a végrendeletekben. Inkább
találunk bennük utasításokat a végrendelkező földi vagyonáról, a vagyonának egy
részéről, az örökösöknek szánt feladatokról, örökösök kitagadásáról, végrendeleti
végrehajtó kinevezéséről, a temetéssel kapcsolatos végakaratról, esetleg egy gyerek
elismeréséről.
A végrendelet sajátossága,
hogy a végrendelkező életében készül, de annak halála után fejti ki hatását,
addig gyakorlatilag olyan, mintha nem is létezne. Egy másik jellegzetessége a
testamentumnak a visszavonhatósága. A végrendelkező egy utóbbi végrendelettel
megsemmisítheti előző végrendelkezéseit, módosíthatja vagy kiegészítheti azok
tartalmát, sőt, egész egyszerűen összetépheti holográf végrendeletét, ezzel
hatálytalanítva azt. Létezik a végrendelkezésnek olyan visszavonási formája is,
amikor a végrendelkező eladja azt a vagyontárgyat, amelyről végrendelkezett.
A román jogrendszer
kizárólag csak az írott végrendeletet ismeri el érvényesnek, a szóbelit nem; az
Új Polgári Törvénykönyv három formát különböztet meg: a holográf, az autentikus
és a speciális végrendeletet. A holográf végrendeletet a végrendelkező saját
kezével írja, saját kezével keltezi és saját kezével írja alá; mindhárom
feltétel egyszerre kell teljesüljön, ellenkező esetben a végrendelet nem
érvényes. A magyar jogrenddel ellentétben, nálunk nem érvényes az ún. allográf
végrendelet, amikor a végrendelet szövegét más valaki írja meg, és a
végrendelkező aláírja. Az autentikus végrendeletet a végrendelkező tollba
mondja a közjegyzőnek, átbeszélik a tartalmát, legépelik, felolvassák, a
végrendelkező aláírja, majd a közjegyző hitelesíti.
Speciális végrendelkezésről
akkor beszélünk, amikor a végrendelkező olyan rendkivüli, különleges helyzetben
van (járvány, katasztrófa, háború, karantén stb), hajón vagy repülőn utazik,
katonai szolgálatot teljesít amely lehetetlenné teszi a holográf végrendelet
elkészítését illetve a közjegyző közremüködését. Ilyen esetben szükség van
kettő tanú aláírására, illetve annak a hatósági személynek az aláírására is,
aki a testamentumot megszövegezi (hajóskapitány, katonai vezető, kórházigazgató
stb.). Fontos megjegyezni, hogy amennyiben a különleges állapot megszűnik és a
végrendelkezőnek módjában áll közjegyzőhöz folyamodni vagy holográf végrendeletet
készíteni, a körülmények megszűnésétől eltelt 15 nap után a speciális
végrendelet hatályát veszti.
Bár végakaratról beszélünk,
amelyet illene feltétel nélkül tiszteletben tartani, a végrendeletnek illetve
végrendelkezésnek is vannak korlátai. Ezt a korlátot kötelesrésznek nevezzük. A kötelesrész az örökhagyó vagyonából a legközelebbi
rokonainak és házastársának a törvény szerint járó minimumrészesedése. Ez
valahogy úgy működik, hogy a végrendelkező bármit írhat a végrendeletébe, aztán
később az örökösök eldöntik, hogy abból mit tartanak be.
És ha már a történelem talán
egyik legbotrányosabb életű költőgéniuszának szavaival kezdtük a bejegyzést, fejezzük
is be azzal. Villon Testamentumának utóiratában rendelkezik a temetéséről; végakaratának
legdöbbenetesebb része, hogy megjövendöli benne a sorsát: "s talán, ha majdan kettőezret írnak Krisztus
után, még tudja a világ, hogy csókolt egykor Villon, a csavargó".
Jelen
írás nyomtatott változata megjelent a Nőileg magazinban