A Wass Albert-fóbia
folytatódik. Történt ugyanis, hogy 2017. február 16-án a Kézdivásárhelyi
Bíróság jóváhagyta prefektus és a városi ügyészség keresetét az önkormányzat
ellen, és ezzel megerősítette a korábban lezárt nyomozás újraindítását a
háborús bűnösök kultuszának a terjesztése ügyében. Kézdivásárhely
önkormányzata 2015 novemberében megszavazta, hogy egy addig névtelen utcát Wass
Albert íróról nevezzenek el; később a
határozatot visszavonták. Az elindult bűnügyi nyomozást akkor pont azért zárták
le, mert az önkormányzat visszavonta a névadási határozatot, azonban a
nyomozóhatóság meggondolta magát és a cirkusz megy tovább.
Most
akkor háborús bűnös Wass Albert, vagy nem? A háborús bűnökért elítéltek
névsorát tartalmazó angol nyelvű internetes oldal tanúsága szerint nem az.
Vizsgáljuk meg a témát közelebbről. A háborús bűncselekményeket a háborús jog és a háborús szokásjog háború idején
történő megsértéseként határozzák meg. Értelemszerűen háborús bűnös az a személy,
aki két ország között zajló fegyveres konfliktus idején megsérti a háborús jog
és háborús szokásjog előírásait. No már most az 1946-ban lezajló perben Wass
Albertet gyilkosságra való felbujtásért ítélték el. A vád szerint a
bűncselekményeket az író 1940 szeptemberében követte el Észak-Erdélyben. A feltételezett
helyszín akkoriban Magyarországhoz tartozott, és még nem volt háborús terület,
a két ország akkoriban nem állt hadban egymással; Románia csak 1944
augusztusában üzent hadat Magyarországnak, amikor hátat fordított a
tengelyhatalmaknak és átállt a szövetségesek oldalára.
A gyilkosságra való
felbujtás súlyos vád, de nem meríti ki a háborús jogi és a háborús szokásjogi
előírások háború idején történő megszegésének fogalmát. Ha a vád megalapozott
és léteznek (léteznének, léteztek volna) minden kétséget kizáró bizonyítékok,
akkor is csak köztörvényes cselekedetről beszélhetünk. Ebből következik, hogy
Wass Albert esetében szó sem lehetett háborús bűn elkövetéséről.
De van itt más
is. A tárgyalást lebonyolító és az ítéletet hozó népbíróságnak nem volt
területi illetékessége a Magyarország területén, magyar állampolgárok által magyar
állampolgárok ellen elkövetett bűncselekmények esetén (ismétlem: 1940-et írunk,
Észak-Erdély Magyarországhoz tartozik). Megkérdőjelezhető ugyanakkor a bíróság alapelve, tevékenységének jogi és
eljárási háttere, létrehozásának körülményei,
nemzetközi büntetőbíráskodási jellege vagy akár az összetétele. A vád nem a
korabeli nemzetközi egyezmények, (vagy a feltételezett cselekmények idején netán
hatályban lévő jogszabályok), hanem egy 1945-ben 312-es számmal elfogadott
törvény előírásaira támaszkodott. Ezzel csak az a baj, hogy egy 1945-ben meghozott
törvény alapján nem lehet egy 1940-ben elkövetett cselekményt elbírálni, hisz
tudjuk, a törvény nem hat visszafele (bár nálunk még az is előfordulhat).
A vád
egyébként köszönő viszonyban sincs azzal a konkrét bűncselekménnyel, amely
alapján meghozták a halálos ítéletet. Az említett 1945/312-es törvény 2.
paragrafusának e) pontjáról van szó: „kollektív
vagy egyéni megtorlásokat rendeltek el vagy valósítottak meg a polgári lakosság
ellen, politikai vagy faji üldöztetés céljából...” Árulja el nekem valaki, hol
szerepel a felbujtás szó ebben a mondatban!? Aztán meg mitől is volt politikai
vagy faji üldöztetés?
Mindezeken kívül a legsúlyosabb talán az, hogy
semmilyen bizonyíték nem volt az író ellen, amely a koholt vádakat
alátámasztotta volna (erről részletes elemzést Kincses Előd ügyvéd írt, ide kattintva
olvasható).
Ha a kirakós darabjait
összeillesztjük, nyilvánvalóvá válik, hogy
1. Wass Albert nem háborús bűnös,
3. Wass Albertet a politikai
banditizmus eszközeivel próbálják kiirtani a magyar történelmi és kulturális tudatból.
Felteszem a kérdést: ki is valójában a háborús bűnös és mikor lesz a tárgyalása
azoknak a megszálló katonáknak, akik halomba erőszakolták
nagyanyáinkat?? Aki háborút veszít, mindig az a háborús bűnös, egész egyszerűen azért,
mert a történelmet a győztesek írják!