„Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni
arról, hogy hülyítik őket.” Mark Twain mondása jutott eszembe, mikor az elmúlt napokban
ismét az érdeklődés középpontjába került autotaxák ügyéről olvastam (elnézést
kérek a szóhasználatért, így égetődött bele a köztudatba). Történt ugyanis,
hogy pártunk és kormányunk f.év augusztus 26-án előkapott a cilinderéből egy
meseszerűnek tűnő ötletet, miszerint nem kell már pereljen az autótulajdonos,
ha szeretné visszakapni külföldről vásárolt használt autójára 2013 március 15
előtt befizetett illetéket; elég szépen kérni, oszt már kapja is, kamatostól!
Mi tagadás, az ötlet tényleg szépen hangzik még akkor is, ha esetleg a soron
következő jövő évi választási kockacukor ízét érezzük rajta. A gond csak ott
van, hogy a hír nem igaz, legalább is nem úgy, ahogyan a média terjeszti illetve
ahogyan szeretnék az emberek, hogy legyen.
Ahhoz hogy megértsük, miről szól a kormány eme legújabb
találmánya, ismernünk kell az autotaxák történetét. 2007-től 2013-ig három
különböző jogszabály foglalkozott az importált járművek után fizetendő illetékekkel.
Ezen jogszabályok különböző neveket adtak a „babának”: volt első regisztrációs,
aztán környezetvédelmi illeték majd járművekből származó káros kibocsátások
illetéke. Ezeket a jogszabályokat és az általuk szabályozott illetékeket mind
hatályon kívül helyezték és 2013 március 15 óta máig az elemzett közteher legújabb
neve környezetvédelmi bélyeg. Itt jegyezném meg, mindegy minek hívta/hívja a
törvényhozó ezeket az illetékeket, én úgy hívom pénz, amelyet kiszednek a
zsebünkből.
A sorozatos módosításokra és a zsebünkből kiszedett
pénzek átkeresztelésére azért volt szükség, mert az Európai Unió Bírósága több
ízben elmarasztalta országunkat az uniós jogszabályok megszegése miatt. Az
uniós jogszabályok be nem tartása miatt Luxemburg által hozott elmarasztaló ítéletek
miatt (is) több tízezer bírósági perben kérték és kapták vissza az autótulajdonosok
a különböző nevű illetékeket. Az augusztus 26-án hozott sürgősségi
kormányhatározat a régi, már hatályon kívül helyezett illetékek visszafizetéséről
beszél, szó sincs benne a jelenleg érvényben lévő környezetvédelmi bélyeg
eltörléséről illetve az ilyen címen befizetett pénzek visszaadásáról!
A híradások jereváni rádió szindrómáján túl van
ebben az ügyben egy jó adag cinizmus. Először is valamit olyasmit akarnak nekünk
adni, ami már eddig is a miénk volt. A régi illetékek ügyében indított pereket az
állam mind elvesztette és kénytelen volt a pénzeket kamatostól visszafizetni, azok
száma pedig, akik még nem indítottak pert, elenyésző. Másodszor, a módosítás
szövege szerint az emberek ugyan kérhetik vissza pénzüket az állam viszont nem
köteles visszaadni. A kérés megoldására hosszú határidőket szab, kétszeri
visszautasítás esetén pedig mehet az atyafi a törvényszékre. Hát ez eddig is így
volt, annyi különbséggel, hogy elég volt az egyszeri visszautasítás illetve
rövidebb volt a határidő. És harmadszor, fontosnak tartottak kihangsúlyozni két „apróságot”:
az egyik az, hogy a kérés elfogadása után öt éven keresztül jön vissza a pénz,
nem egyből ahogy azt annak idején elvették, a másik pedig az, hogy a ha a pénz
visszafizetését követően az autó gazdát cserél, rögtön be kell fizetni a
jelenleg érvényben lévő illetéket, a környezetvédelmi bélyeget.
Ezzel a nesze semmi, fogd meg jól rendelettel a román kormány önmagát is
felülmúlta. Cinizmusban. Persze kormányunk távol áll Antiszthenész által
alapított iskolától, a filozófiai cinikusoktól. Az ő tanításuk középpontjában az erény állt.