Dühös vagyok. Voltaire,
Rousseau és Montesquieu hazájában 2015 január 7.-én két fegyveres ember lelőtt
12 másikat. A nyugati társadalom felhorkant, felháborodott, tüntetéseket
szervezett, félteni kezdte (többek között) a szólás szabadságát. Ami engem
illet, én nem a párizsi szólás szabadságát féltem és jelenleg nem Charlie miatt
vagyok dühös.
Egy nappal a párizsi
események után, Székelyudvarhelyen tízegynéhány békés ember gyertyát gyújtott
az Emlékezés Parkjában, Wass Albert születésének 107. évfordulója alkalmából. Ezután
a román bűnüldöző szervek nyomozást indítottak a gyertyát gyújtó békés emberek
ellen, „csak vizsgálódunk” jeligére! Tekintettel arra, hogy bármely bűnügyi
nyomozás elindításához szükség van bűncselekményre is, gyorsan találtak egyet.
Szerintük ha nem is az összes, de legalább egy résztvevő, aki szólt a többinek,
gyanúsítható a 2002/31-es sürgősségi kormányrendelet 5. paragrafusának első
bekezdésében szabályozott bűncselekmény elkövetésével. A kihallgatáson
elmagyarázták: az említett jogszabály tiltja a háborús bűnösök kultuszának terjesztését
és köztudott, hogy nevezett Wass Ferenc(!!) rehabilitálási kérését elutasította
a kompetens bíróság, szóval tessék kérem megérteni, hogy Romániában nem szabad Wass
Ferencet emlegetni. Na ezért vagyok dühös.
A tények makacs dolgok, vegyük
hát őket szép sorjában. Először is, ha már üldözünk, tanuljuk
meg az üldözöttek nevét; tisztelt hatóság, az Önök által első számú mumusnak tartott
személy pontos és teljes neve gróf szentegyedi és cegei Wass Albert. A Wass
család eredete Árpád-korig nyúlik vissza, ez jóval több, mint amit egyesek
elmondhatnak magukról. Továbbra is a tényeknél maradva, hadd mondjuk el azt is, hogy a
rendőri zaklatás törvényességi álcájaként használt jogszabály nem a háborús
bűnösökről beszél. A 2002-es évi 31. sürgősségi kormányrendelet a béke és az emberiség
ellen elkövetett bűnökért elítélt személyek kultuszának propagandaszerű terjesztését
tiltja.
Wass Albertet soha nem ítélték el béke- és emberiségellenes bűnökért (sőt,
igazából háborús bűnökért sem ítélték el, de abba most ne menjünk bele). Ezen
kívül, a propaganda szó jelentése nézetek elterjesztése, a befogadók
véleményének befolyásolása, meggyőzése. Tényleg, miről is próbálták az
Emlékezés Parkjában egymást, bárkit meggyőzni a gyertyát gyújtó békés emberek?
Szóval dühös vagyok az
igazságtalanság, a véget nem érő rendőri zaklatások, hatósági túlkapások,
jogaink lábbal tiprása miatt: székely zászló ügy, nemzeti imánk éneklése, huszár
ágyú, Mikó per és most a gyertyagyújtás.
Amúgy tudják, hogy kit
ítéltek el emberiség ellenes bűnökért? Azt a ceauşescu-t,
aki 1979-ben Wass Albertet Románia első számú közellenségének kiáltotta ki. Persze
a Kárpátok néhai géniusza sírjánál időnként gyertyát gyújtó holdkórosokat senki
sem bűnüldözi!