BREAKING NEWS

A sötétség nagylelkű. Türelmes. Mindig győz. Ám erejének szívében ott lakozik a gyengesége: egyetlen magányos gyertya elegendő, hogy elűzze őt. 

A fenti idézet talál a halottak napi csendes, tűnődő emlékezéshez, amikor eltemetett de el nem feledhető szeretteinkre gondolunk, de ahhoz a cikkhez is amelyet a minap egy internetes portálon találtam. A cikk teljes tartalma itt olvasható. A téma közvetlenül érint minket, (még életben lévő és magyarul beszélő) romániai magyarokat, befolyásol(hat)ja jelenünket, jövőnket.

Előzmények:  1992 november 5.-én Strasbourgban elfogadták a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kártáját. A nemzetközi egyezmény célja, hogy támogassa az Európában beszélt helyi és kisebbségi nyelveket.

Románia Parlamentje 2007-ben ratifikálta az egyezményt a 282-es számú törvénnyel. Ezen törvény (amely egyébként csak részlegesen alkalmazza a kártát) jelenleg a kisebbségi nyelvek, köztük a magyar nyelv, Románia területén történő használatának keretszabályzata.

A fent említett internetes cikkből kiderül, hogy két képviselő, név szerint Máté András és Márton Árpád, előkészített és benyújtott egy törvénytervezetet. A törvénytervezet kezdeményezői módosítani szeretnék a jelenleg hatályban levő törvények azon részeit, amelyek a regionális vagy kisebbségi nyelvek igazságügyben történő használatát szabályozzák. 

Amennyiben a módosításokat a Parlament elfogadja, lényeges előrelépésekről beszélhetünk, ami az anyanyelv igazságügyben történő használatát illeti. Többek között kötelező lesz a magyar nyelv ismerete olyan törvénybírók, államügyészek számára, akik legalább 20%-ban magyarlakta területen szeretnének tevékenykedni. 

Lehet, hogy ez egyedül nekem nyilvánvaló, de én nem lennék törvénybíró egy olyan régióban (bárhol a Föld nevű bolygón), ahol az emberek, akiknek a jogi „betegségeit” naponta kellene gyógyítsam, több száz vagy több ezer éve svédül beszélnek, svédül gondolkodnak és svédül élnek. Egész egyszerűen azért, MERT ÉN NEM TUDOK SVÉDÜL!

A dolgok jelen állása szerint a Képviselőház hallgatólagosan elfogadta a törvénytervezetet. Az ügyben az utolsó szót a Szenátus fogja kimondani. A tervezet Képviselőházi megvitatását úgy lehetne jellemezni, hogy az előterjesztést egyhangúan elfogadták, sőt, egy hang sem volt. No nem a meghatódástól némultak meg demokratikusan megválasztott honatyáink, más valami történt: egész egyszerűen tesznek a kisebbségekre, annyira sem méltatnak minket, hogy egy ilyen fontos törvénytervezetet vita tárgyává tegyék.

Nemsokára kiderül, hogy ennek a kezdeményezésnek a magányos gyertyalángja elegendő lesz-e arra, hogy a sötétséget elűzze.