Nem vagyunk egyformák

Kettő darab történetet mesélek el. Az egyik Németországban, a másik pedig szép hazánkban zajlott le. Az egyikből megtudjuk, hogyan szokott eljárni a német rendőrség, a másikból pedig kiderül.. nos, ha elolvassa a kedves Olvasó az alábbi sorokat, meg fogja tudni.

Első történet.

Németországban nemrég a rendőr megbírságolt egy bringást. A megbírságolt vétke az volt, hogy biciklijének csak az egyik szarván volt fék, a másikon nem. A „tettes” a büntetés ellen panaszt nyújtott be. Az érvelése piszok egyszerű volt: azért nincs a bicikli mindkét szarván fék, mert tudniillik hiányzik az egyik karja (mármint az embernek), ezért átalakíttatta a biciklit, így mind a két fék azon a szarvon van, amelyet az egyetlen meglévő karjával szokott tartani. A panaszt elfogadták, a vádat ejtették, a bírságot nem kellett kifizetnie sőt, a német rendőrség bocsánatot kért tőle.

Második történet.

Szép hazánkban megbírságoltak egy autóvezetőt, bevonták a hajtásiját és az autója forgalmiját. A megbírságolt vétke az volt, hogy el volt szakadva az autója után kötött utánfutó fék huzalja. És hát a törvény egyértelmű: ha hibás fékrendszerű járművel közlekedik a kedves sofőr, oda a „könyv” meg a „talon”. A „tettes” a büntetés ellen fellebbezést nyújtott be. Az érvelése nagyon bonyolult volt: annak a fránya utánfutónak az életben nem volt fékhuzalja, ugyanis hidraulikus fékrendszerrel volt felszerelve! A fellebbezést elfogadták, a vádat ejtették, a bírságot nem kellett kifizetnie és visszaadták a hajtásit meg a forgalmit is.

Nos, nem fogják elhinni, a román rendőrség.. nem kért bocsánatot. Sőt, az „öntsünk tiszta vizet a pohárba” jeligére hozott bírósági ítélet kihirdetése után két nappal, a bírságoló rendőr személyesen megjelent az atyafi lakásán (!!!) és felszólította őt, hogy azonnal adja át a hajtásiját. Az amúgy teljesen törvénytelen agyament felszólítás és a rendőri túlkapást bőven kimerítő akció magyarázata a rendőr részéről az volt: „az ítéletben a bíró sehol nem említette, hogy a sofőrnek vissza kell adni a hajtásit meg a forgalmit”. A milicista valószínűleg arra gondolhatott, hogy hiába öntünk tiszta vizet a mocskos pohárba! Ezt már sosem fogjuk megtudni.

Az első történetből kiderül, van olyan hely a Föld nevű bolygón, ahol egyrészt betűre betartatják a törvényt, másrészt TÉNYLEG odafigyelnek az adófizetőre és igyekeznek olyan megoldást találni a felmerülő problémára, amely nemcsak törvényes hanem igazságos is.

A második történet gyönyörűen példázza, mi történik akkor, ha a hülyeség szorgalommal párosul. Tényleg nem vagyunk egyformák.