Mindenki utálja a bürokráciát, talán még maguk a
bürokraták is, kivéve, hogy ők meg vannak győződve arról, nélkülük leállna a
rendszer és beállna a káosz. Nálunk minden elképzelhető vagy elképzelhetetlen
dologra van egy sóhivatal, kell egy engedély, jóváhagyás, beleegyezés,
igazolás, bélyeg, véleményezés, illeték, hitelesítés, igazolvány. Papírhegyek
bármerre nézünk. Lassan nem tudjuk eldönteni, hogy a papír volt-e előbb vagy a
bürokrata.
Az emberek mifelénk lényegesen több időt vesztegetnek el értékes életükből
hivatalokban való sorbaállásra, mint egy civilizált(abb) országban. A
vállalkozók több időt pazarolnak el bürokratikus ügyintézésekre, mint amennyi
időt a vállalkozásuk irányítására fordítanak. Az agyonszabályozás ellenére (vagy
pont amiatt), semmi nem működik zökkenőmentesen, és érdekes, hogy mindenhol van
egy kiskapu, ahogy szokták mondani „van az a pénz, amelyért cserébe gyorsabban
és hatékonyabban mennek a dolgok”.
Félreértés ne essék, ez a bejegyzés nem a hivatalnokokról, hanem a bürokratákról szól. Azokról, akik az ügyeket
lélektelenül, az előírásokhoz mereven ragaszkodva, szőrszálha-sogató módon intézik, miközben nem létező hatalmukat gyakorolják az ügyintéző emberek felett. Ők egyébként ugyanúgy áldozatai a rendszernek, mint minden más állampolgár. A
bürokrata is álmokat dédelget, és kínozza önmagát
a változás reményével. A remény persze magára hagyja a papírhegyekkel megrakott
íróasztal mögött. Aztán előbb-utóbb érkezik egy ügyfél..
A
gyakorlatban nem ritka az olyan eset, amikor az ügyintézés egy groteszk,
bizarr, teljesen értelmetlen és nagyon bosszantó valamivé degradálódik (ekkor szokott
jönni az anyázás). Ilyen eset például az, amikor hazánkfia, minek utána egy
távoli, afrikai országban házasságot kötött, hazajött és kérelmezte házassága romániai
bejegyzését (nem másért, csak a törvény kötelezi erre). A román hatóság nem
fogadta el az afrikai házasságlevelet és a házasságkötést nem jegyezte be, mert
hogyasszongyahogy a széljegyzetet
(„apostilă”), amely a házasságlevél felülhite-lesítését
szolgálja, nem jó helyre tette a mi bürokratánk afrikai kollégája. A romániai bürokrácia
részéről gyorsan érkezett egy mentőötlet: gond egy szál se, vissza kell menni Burkina
Faso-ba és kérni egy másik házasságlevelet! Több tízezer kilométernyi utazás, egyébként
teljesen fölöslegesen, mert másik házasságlevelet nem fog adni az afrikai
bürokrata, no ezek már nem a hivatalnok szociális gondjai!
Vagy például az
atyafi esete, aki piacon vásárolt autóját szerette volna saját nevére íratni, de
csak a kívánsággal maradt, mert az előző tulajdonos adó- és illetéktartozásai
miatt a kompetens hatóság kompetens bürokratája nem adta ki az átíráshoz szükséges adóigazolást. Az
atyafi bonyolult kérdésére, hogy a semmin kívül, neki mi köze van mások adótartozásaihoz,
egy jótékony vállrándítás volt a válasz. Kettő hónap múlva a rendőr megbüntette
az atyafit. Az indok: eltelt 30 nap az autó megvásárlásától számítva, és az még
nincs átíratva a vásárló nevére!
Aztán ott van egy másik, súlyosabb helyzet:
bürokratikus akadályok miatt, több millió eurót érő orvosi felszerelések punnyadnak
felhasználatlanul. (ide kattintva részleteket olvashat).
Lehetne
vég nélkül sorolni a furábbnál furább példákat, biztosan akad olyan eset is
bőven, amelyet a kedves Olvasó élt át (vagy túl). Egy apróságban
egyetérthetünk, mi nem fogjuk megszüntetni a bürokráciát. Egyet viszont
tehetünk: legközelebb, mikor bemegyünk egy hivatalba ügyet intézni, juttassuk
eszébe a velünk szemben ülő bürokratává átalakult hivatalnoknak a 1999/188-as törvény 3. paragrafusának
előírásait. Ez tartalmazza a közhivatal gyakorlásának alapelveit (és implicite
a közhivatalnok kötelezettségeit), melyek között megtaláljuk az állampolgárokra
való odafigyelést is (a törvény betűje szerint „orientare către cetăţean”). Az
én olvasatomban ez azt jelenti, az
állampolgárnak joga van ahhoz, hogy odafigyeléssel, szakmai hatékonysággal, törvényes
tárgyilagossággal oldják meg az ügyét. És ezt minden adófizető (persze a kellő
tisztelettel a hivatal és a hivatalnok felé) kérheti is.
Van
két jópofa videó (ide kattintva megtekinthető az egyik, ide kattintva pedig a
másik), ezekkel szoktam lenyugodni, mikor nagy ritkán egy bürokrata kihoz a
sodromból. Diazepam
vagy Rudotel helyett tudom ajánlani mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése