Facebook

Évkönyvből vett ötlet, „arckönyv”, sikersztori, embermilliók mindennapja, Zuckerberg-trambulin, a legelterjedtebb közösségi háló, szórakozás, információszerzés és továbbítás. Bárhogy nevezhetjük, kétségtelen, hogy az információs korszak egyik legjelentősebb jelenségével állunk szemben. Nincs facebook részvényem, nem dolgozok a cégnek, ennek a bejegyzésnek pedig nem az a célja, hogy növeljem (vagy csökkentsem) az oldal népszerűségét. Jogász szemüvegen keresztül szeretnék vizsgálódni egy keveset és némi következtetést levonni, majd megosztani az Olvasóval. Oszt lehet lájkolni.

Rengeteg mindent olvashatunk a közösségi oldalakon (a szósől netvörkön), a rózsaszínszagú felhő vándorlási szokásaitól kezdve a tapír tappancsának tulajdonságain keresztül a legújabb „hogyan bosszantsuk fel a szomszédunkat” forgatókönyvig. Minden felhasználónak megvan az érdeklődési köre és azt nem is rejti véka alá. Így aztán megtudhatjuk azt is, amire nem feltétlenül vagyunk kíváncsiak. Ezzel semekkora gond nincs, aki akarja, elolvassa, aki nem, az bámészkodik tovább és pont. 

A gond akkor kezdődik, amikor valaki elolvassa majd hozzászól a bejegyzéshez és a hozzászólásába belepréseli a témával kapcsolatos nemtetszését vagy nagyonnemtetszését. A bejegyzés házigazdája rendszerint megvédi (a bejegyzést, az ötleteit, a saját ízlését, stílusát, érdeklődési körét, önmagát). Ekkor érkezik egy harmadik, aki a nemtetszését kifejező hozzászólót védi meg, a negyedik, ötödik, hatodik beírogató pedig, akinek már fogalma sincs, miről szólt az eredeti téma, jobbra balra osztja az észt s mire észbe kapnak, már mindenki anyáz mindenkit.

A gond ott van, hogy 1. Ez nagyon nyet kultúra 2. A gyerekeink ennél többet érdemelnek örökség gyanánt és 3. Jogilag meggyűlhet a baja a másokat sértegető beírogatóknak.

Létezik két apróság, amelyek miatt mondom azt, hogy jogilag gondja lehet az anyázóknak. Az egyik apróság fekete kedden született (klikk ide, ha kíváncsi vagy, mi az a fekete kedd), amikor újból besorolták a becsületsértést és a rágalmazást a bűncselekmények közé. Ha a módosítás véglegessé válik, akár 13000 lejig terjedő pénzbírságot is kaphat az, aki másokat sérteget vagy rágalmaz, abban az esetben, ha a megsértegetett, megrágalmazott atyafi feljelentést tesz. 

A másik (apró) dolog a hazai joggyakorlatban fogalmazódott meg és arról szól, hogy a facebook, mint közösségi internetes portál, publikus „hely” és a beírások publikusan elhangzott véleménynek minősülnek. Ezt a következtetést a Marosvásárhelyi Táblabíróság vonta le egy folyamatban lévő ügy kapcsán (a per rövid krónikája román nyelven itt olvasható). 

Szóval adva van a kedves Olvasó, a hozzátartozó facebook profillal együtt, és ha online terefere közben olyan szavakat, kifejezéseket esetleg mondatokat használ, amelyek egyeseket vagy ketteseket sérthetnek, készüljön fel arra, hogy becsületsértési, rágalmazási vagy kártérítési per főszereplője válik belőle. És ilyen szerepekért nem sűrűn szoktak Oscar-díjat adni.

Habár a fent említett ítélet még nem jogerős és a törvénymódosítás sem végleges, idejében szólok és baráti tanácsom minden kedves facebook használónak: ha rám hallgat, mindenki azt csinál, amit akar.