Ahol csömör van, ott étvágy nincs

Egy internetes portálon megjelent hír szerint Alina Gorghiu ügyvéd, liberális képviselő előállt egy ötlettel: csökkenteni kell a szavazati jog gyakorlásához szükséges korhatárt (a hír itt olvasható). Az ötletgazda az Alkotmány 36. paragrafusában meghatározott 18 éves korhatárt szeretné lehozni 16 évre. A képviselő amerikai tanulmányok eredményeit is felhozza példának (többek között a „Kids Voting” programot). 

A bejegyzésből úgy tűnik, mintha az ügyvéd-politikus hölgy találta volna fel a langyos vizet, pedig már előtte jó néhány politikus (Andrei Tinu, Gabriel Oprea, Cristian Preda, Ion Toma) szorgalmazta a választási korhatár csökkentését.

Habár a világ néhány országában már csökkentették a szavazási korhatárt (Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Brazília), és az Európai Unió is a korhatár csökkentése mellett tette le a voksát, abban már most egyetérthetünk, hogy a jelenlegi román társadalom erre nincs felkészülve.

A hír hallatán elgondolkodtam. Nem az ötleten (az úgy rossz, ahogy van), hanem az érveken, amelyekkel a liberális politikus megpróbál mindenkit meggyőzni. Az első logikai megfontolás olvasatán csak pislogtam, mint malac a jégen: „A korhatár csökkenésével növekedni fog, nem csak a fiatalok, de a felnőttek (!!) érdeklődése is a politika iránt”. Vajon hogyan néz ki az a képlet, amely alapján ki lehet számolni az anyukák és az apukák szavazási „étvágyának” a növekedését, minek utána a 16 éves gyerekük lecsapott a VOTAT feliratú pecséttel? Meg aztán, ahol csömör van, ott egyhamar étvágy nem lesz!

Egy másik, érdekesnek tűnő érvelés szerint (többek között Gabriel Oprea is megfogalmazta), ha törvény van rá, hogy a 16 éves fiatal hivatalosan dolgozhat, akkor mutatis mutandis jár neki a szavazati jog is.

Értem.

De akkor mi van azzal az állampolgárral, akinek van szavazati joga, de eddig még egy percet sem dolgozott és egy ruppót sem fizetett be az államkasszába? Magyarán, tényleg érdekes az elmélet, de ugyanakkor veszélyes is; még eszébe jut valamelyik buzgó mócsingnak, hogy hirtelen felindulásból elővarázsoljon egy törvény-tervezetet „vegyük el a szavazati jogot azoktól, akik nem dolgoznak és nem fizetnek adót!” jeligére.

A következő érvelés majdnem meggyőzött: a hivatalosan dolgozó 18 év alatti fiatalok adókat, társadalom-biztosítást fizetnek és „mégsem szólhatnak bele a közpénzek elköltésébe, mert nincs szavazati joguk.” Aztán hirtelen beugrott, hogy rengeteg adófizető van, aki dolgozik, adót fizet, szavazati joga is van és mégsem szólhat bele a közpénzek elköltésébe! Egyébként is, helytelennek tartom azt, hogy a fiatalok hátán próbálják feléleszteni a rég kihunyt voksolási kedvet! „Kedves 16 és 18 év közötti állampolgárok! Dolgozzatok szépen, fizessetek jó sok adót, oszt majd állambácsi ad nektek vadonatúj szavazati jogot!”. Szóval hagyják békén a fiatalokat, kedves politikusok, van nekik amúgy is elég gondjuk az érettségi vizsgákkal!

Ha már a fent elemzett elképzelést elvetettük, íme néhány másik ötlet. Nem másért, csak hogy konstruktív legyen a kritika.

1. Amíg még van olyan állampolgár ebben az országban, aki nem tudja, mit ünnepelünk Karácsonykor (aki nem hiszi, nézze meg ezt a videót), addig ne a szavazók számát növeljük, hanem a népet neveljük. A jelenleg szavazati joggal rendelkezők számottevő hányadának halovány dunsztja nincs, hogy kire, vagy mire üti a pecsétjét.

2. Legyen egy feltételrendszer, amelyet teljesítenie kell mindazoknak, akik önmagukra szeretnék aggatni a jelölt státuszt. Az egyetlen foglalkozás a világon a „jelölt”, amelynek megpályázására az égvilágon semmit sem kell letenni az asztalra (esetleg bizonyos pártvezér zsebébe) sőt, miután a jelölt avanzsál és „megválasztott” lesz belőle, még akkor sem. És így szépen, a demokrácia köpönyege alatt még fél-analfabéta vezetők is előfordulhatnak. „Az ember az egyetlen faj, amelynek tagjai labilis falkavezéreket követnek” (ezt Cesar Millan mondta)

3. Ha már feltételrendszerről beszélünk, azt úgy dolgozzuk ki, hogy legyenek felelősségre vonhatóak a mandátumhoz jutottak, ne az legyen az egyetlen „szankció”, hogy négy év elteltével nem kapnak újabb mandátumot.

4. Iktassuk be a protest szavazatokat. Az amúgy szavazni akaró de reális választási lehetőség nélkül hagyott állampolgárok kényszerét oldaná fel az, ha beépülne a választási szisztémába a protest voks alternatívája. Ugyanakkor figyelmeztető jel lehetne a valóságtól elrugaszkodott uralkodó elit számára egy számottevő "egyiket sem" választói szavazatarány. Például, ha a protest-szavazatok aránya meghaladja a 25%-ot, írjanak ki új választást.

Ha bárki, a vitaindítónak szánt ötleteim olvasatán azt gondolná, hogy „naiv”, „aberráns”, „vicces”, vagy „utópisztikus” vagyok, ne felejtse el, végül mégis Galileinek lett igaza.