Nyílt levél Állambácsinak

Kedves Pénzügy bácsi, Állambácsi vagy ahogy tetszik.

Könnyekig meghatódtam attól az önfeláldozó odaadástól, amellyel rólunk gondoskodnak. Rólunk, akik adókat, illetékeket fizetünk be abba az állami költségvetésnek nevezett feneketlen valamibe, amelyikbe pénz folyik be és amelyikből illúziók jönnek ki.

Hát ki az, aki nem tapsol örömében annak az aranyos levélkének,

melyet Önök voltak olyan szívesek kiküldeni, és amelyben gyengéden értésünkre adják, hogy nemsokára szigorúan átvizsgálják a szennyesünket annak érdekében, hogy vélt hátrálékainkat befizessük.

No, de ha már ilyen kifogástalan modorban közölték velem, hogy alá fognak vetni egy véletlenszerű kiválasztási procedúrának, meg egy kockázatelemző analízisnek és talán a közeljövőben még egy alapellenőrzésre is számíthatok, hadd közöljek én is valamit.

Sok vállalkozó több hónapja vár rá, hogy az ÁFA-visszaigénylését elbírálják; több mint egy éve könyörögnek, menjenek ki, ellenőrizzék le, hogy végre megkaphassák azt, ami őket illeti. Nem válaszoltak sem a hívásaikra, sem a leveleikre; mikor személyesen járultak az Önök színe elé, rögtön elkezdték sajnáltatni magukat: nincs személyzet, nem bírjuk tartani a frontot, rengeteg a visszaigénylés, nincs keret, stb. stb. Sőt, diszkréten még olyant is tanácsoltak, hogy jobb, ha egyáltalán vissza sem kérik a pénzüket.

Nem kérdezem, hogy mennyibe került ez a legújabb ijesztgetős kampányuk, azt sem kérdezem, hogy arra miért nem volt pénz, hogy az ÁFÁ-t visszafizessék. És még csak azért sem emelem fel a hangomat, hogy miért épp ebben az országban van 698 féle adó meg illeték.

Halkan csak annyit mondok: Isten, ne segíts, csak csodálkozz!

Egy megkeseredett adófizető a sok közül