Szelíd vadházasság

Sokszor hallottam már: „Nem  házasodtunk össze és nem is fogunk soha. Minek? Az csak egy papír, se nem oszt se nem szoroz!” Nos, nem adhatok tanácsot abban, hogy a kedves Olvasó hogyan kösse vagy ne kösse össze az életét szíve választottjával, csupán megmutathatom a két együttélési forma közötti lényeges jogi különbségeket.

Vadházasság, bagóhiten élés, összeállás, ebhiten élés, cigányhit; így hívta/hívja a nép azt, amit modern szóval élettársi viszonynak nevezünk. A népnyelvben találunk olyan szóösszetételek is, amelyek a házasságkötési szertartás hiányát jelölik „disznóvályúnál való esküvő, összekötötték a madzagot, balkézről esküdtek, fűzfa alatt esküdtek” [forrás: Magyar Néprajzi Lexikon].

Bár mostanára a társadalom valamelyest elfogadóbb lett, jogrendszerünk, eltérően más európai országok gyakorlatától, az élettársi viszonyt még mindig nem szabályozza. Több jogszabály foglalkozik a család, a családtagok védelmével, a család fogalma pedig szorosan kötődik a házasság intézményéhez, a romániai törvényhozó szerint a házasság képezi a család alapját (Alkotmány 48.§, Polgári Törvénykönyv 258. §).

Az élettárs esetében nincs apasági vélelem, ami azt jelenti, hogy az anya élettársa nem lesz automatikusan a gyerek apja, csak apasági elismerő nyilatkozat vagy az apaság bírósági megállapítása után. Az élettársak esetében nincs a házassági névhez hasonló közös név felvételére lehetőség, bár ha egy élettárs szeretné felvenni élettársa nevét, erre a névváltoztatásra vonatkozó általános szabályok alapján lehetősége van, de ebben az esetben a névváltoztatást külön engedélyeztetni kell, és az eljárás meglehetősen bonyolult.  

Az élettársak esetében nincs a házastársi közös lakáshoz hasonló fogalom értelmezve. Ez azt jelenti, hogy amíg bármelyik házastárs kérheti az illetékes telekkönyvi hivatalnál a közös lakás házastársi (családi) lakásként történő bejegyzését akkor is, ha a kérelmezőnek nincs az ingatlanban tulajdonrésze, addig az élettársnak ehhez hasonló joga nincs. Ebből következik, hogy egy nemkívánt élettársat könnyebb eltávolítani a lakásból, mint egy nemkívánt házastársat. Az élettárs nem jogosult elhunyt élettársa után özvegyi nyugdíjra, de általános örökösödési joga sincs.

Ha az élettársak között kenyértörésre kerülne sor, feltevődik a kérdés, mi lesz az együttélés alatt szerzett vagyonnal. Vagyoni kérdésekben is jóval kedvezőbb a házastárs helyzete az élettársénál. Az élettársak együttélése alatt szerzett vagyontárgyak nem minősülnek közös tulajdonnak. Ezzel szemben a házasság ideje alatt szerzett vagyon (néhány kivétellel) közös tulajdon. Nehéz helyzetben van az az élettárs, amelyik bár anyagilag hozzájárult a különböző vagyontárgyak megszerzéséhez, előre nem biztosította be magát és vagyonszerzési hozzájárulását bíróság előtt kell bizonyítsa. A bizonyítási eljárás nehéz és költséges. Hadd említsek egy érdekességet: a férj (vagy feleség) fizetése közös vagyon, az élettárs fizetése nem! És hogy egy tévhitet is eloszlassak: akárhány évig élnek együtt vadházasságban a felek, attól a szerzett vagyon nem lesz közös.

A két együttélési forma közötti jogi különbségeket a teljesség igénye nélkül soroltam fel, hogy ezek osztanak, szoroznak vagy sem, azt Önök döntik el.

Jelen írás nyomtatott változata megjelent a Nőileg magazinban

Nesze semmi, fogd meg jól!

„Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket.” Mark Twain mondása jutott eszembe, mikor az elmúlt napokban ismét az érdeklődés középpontjába került autotaxák ügyéről olvastam (elnézést kérek a szóhasználatért, így égetődött bele a köztudatba). Történt ugyanis, hogy pártunk és kormányunk f.év augusztus 26-án előkapott a cilinderéből egy meseszerűnek tűnő ötletet, miszerint nem kell már pereljen az autótulajdonos, ha szeretné visszakapni külföldről vásárolt használt autójára 2013 március 15 előtt befizetett illetéket; elég szépen kérni, oszt már kapja is, kamatostól! Mi tagadás, az ötlet tényleg szépen hangzik még akkor is, ha esetleg a soron következő jövő évi választási kockacukor ízét érezzük rajta. A gond csak ott van, hogy a hír nem igaz, legalább is nem úgy, ahogyan a média terjeszti illetve ahogyan szeretnék az emberek, hogy legyen. 

Ahhoz hogy megértsük, miről szól a kormány eme legújabb találmánya, ismernünk kell az autotaxák történetét. 2007-től 2013-ig három különböző jogszabály foglalkozott az importált járművek után fizetendő illetékekkel. Ezen jogszabályok különböző neveket adtak a „babának”: volt első regisztrációs, aztán környezetvédelmi illeték majd járművekből származó káros kibocsátások illetéke. Ezeket a jogszabályokat és az általuk szabályozott illetékeket mind hatályon kívül helyezték és 2013 március 15 óta máig az elemzett közteher legújabb neve környezetvédelmi bélyeg. Itt jegyezném meg, mindegy minek hívta/hívja a törvényhozó ezeket az illetékeket, én úgy hívom pénz, amelyet kiszednek a zsebünkből.

A sorozatos módosításokra és a zsebünkből kiszedett pénzek átkeresztelésére azért volt szükség, mert az Európai Unió Bírósága több ízben elmarasztalta országunkat az uniós jogszabályok megszegése miatt. Az uniós jogszabályok be nem tartása miatt Luxemburg által hozott elmarasztaló ítéletek miatt (is) több tízezer bírósági perben kérték és kapták vissza az autótulajdonosok a különböző nevű illetékeket. Az augusztus 26-án hozott sürgősségi kormányhatározat a régi, már hatályon kívül helyezett illetékek visszafizetéséről beszél, szó sincs benne a jelenleg érvényben lévő környezetvédelmi bélyeg eltörléséről illetve az ilyen címen befizetett pénzek visszaadásáról!

A híradások jereváni rádió szindrómáján túl van ebben az ügyben egy jó adag cinizmus. Először is valamit olyasmit akarnak nekünk adni, ami már eddig is a miénk volt. A régi illetékek ügyében indított pereket az állam mind elvesztette és kénytelen volt a pénzeket kamatostól visszafizetni, azok száma pedig, akik még nem indítottak pert, elenyésző. Másodszor, a módosítás szövege szerint az emberek ugyan kérhetik vissza pénzüket az állam viszont nem köteles visszaadni. A kérés megoldására hosszú határidőket szab, kétszeri visszautasítás esetén pedig mehet az atyafi a törvényszékre. Hát ez eddig is így volt, annyi különbséggel, hogy elég volt az egyszeri visszautasítás illetve rövidebb volt a határidő. És harmadszor, fontosnak tartottak kihangsúlyozni két „apróságot”: az egyik az, hogy a kérés elfogadása után öt éven keresztül jön vissza a pénz, nem egyből ahogy azt annak idején elvették, a másik pedig az, hogy a ha a pénz visszafizetését követően az autó gazdát cserél, rögtön be kell fizetni a jelenleg érvényben lévő illetéket, a környezetvédelmi bélyeget.

Ezzel a nesze semmi, fogd meg jól rendelettel a román kormány önmagát is felülmúlta. Cinizmusban. Persze kormányunk távol áll Antiszthenész által alapított iskolától, a filozófiai cinikusoktól. Az ő tanításuk középpontjában az erény állt.

Csíki-ciuci

„Döntött a törvényszék: a Ciuc az igazi sör”, olvasható az internetes oldalakon tegnap megjelent közleményekben. Rögtön hárman hívtak fel, hogyasszongyahogy most akkor mi van?! Tavasszal még a Suceava-i Ítélőtábla által hozott jogerős ítéletet ünnepelte az igazi csíki sört kedvelők tábora, most meg azt látjuk, halljuk, hogy a hír mégsem igaz! Na hát akkor hadd öntsünk tiszta .. sört a jereváni rádióba.

2014 december 3-án kettő pert indított el a Heineken România Rt az Igazi Csíki Sört gyártó és forgalmazó Lixid Project Kft valamint annak tulajdonosa, Lénárd András ellen. Az egyik – az „igazi” - pernek a tárgyát a Heineken România szellemi tulajdonának (Ciuc és Ciuc Premium márkáknak) a védelme képezi, pontosabban nem is védelemről, hanem az Igazi Csíki Sör elleni teljes letámadásról van szó. Ebben a perben született ítélet pénteken, július 3-án.

A másik perben azt kérték a hollandusok, hogy a törvényszék sürgősségi eljárás keretében tiltsa be az Igazi Csíki Sör forgalmazását addig, ameddig az első perben döntés születik, „nehogy má’ fogyjon az igazi sör ameddig az igazi per folyik” jeligére. Ezt a pert tárgyalták Suceaván. A tavaszi győzelem pusztán arról szólt, hogy tovább forgalmazható az Igazi Csíki Sör. Egyelőre.

Az igazi per (az érdemi, ahogy mi, jogászok nevezzük), alapfokon kemény, egyelőre még nem jogerős ítélettel zárult. A döntés értelmében az alperesnek tilos forgalmaznia, reklámoznia a Csíki Sör illetve a Csíki márka megnevezéssel ellátott termékeket, ugyanakkor nem használhatják www.csikisor.com tartománynevet (domainnevet) sem. Továbbá arra kötelezték az alpereseket, hogy semmisítsék meg az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül az összes Csíki Sör nevű terméket. Ugyanakkor szintén az alperesek kell megfizessék a több, mint 35 ezer lejes perköltséget is.

Túl azon, hogy minden cégnek jogában áll termékeit megvédeni és az üzleti versenytársak tisztességtelen, megtévesztő eszközhasználata ellen jogorvoslatot kérni, első olvasatra megalapozatlannak tűnik a Hargita Megyei Törvényszék pénteki döntése:

1. a Heineken csak román és angol nyelven védte le a Ciuc márkanevet, magyar nyelven nem, 

2. az Igazi Csíki Sör márkanév bejegyzési kérelmét Lénárd András nyújtotta be, 

3. teljesen eltér a két termék megjelenítése egymástól (palack formája, logó, címke stb.) 

4. különbözik a technológia és 

5. senki nem téveszti össze a két terméket (aki mindkettőt kóstolta már, az tudja, miről beszélek). Természetesen részletes elemzést az ítélet indoklásának ismeretében lehet végezni.

Szóval a székely/magyar sör kontra holland/román sör mérkőzés állása félidőben 0-1. A sörök csiki-csuki vagy ha úgy tetszik csíki-ciuci háborúján elmélkedve az jutott eszembe, a várost, melynek nevét olvassuk a címkéken, már több száz éve Csíknak (és nem Ciuc-nak) hívták, amikor 1864-ben megalapították a Heinekent..