Csíki-ciuci

„Döntött a törvényszék: a Ciuc az igazi sör”, olvasható az internetes oldalakon tegnap megjelent közleményekben. Rögtön hárman hívtak fel, hogyasszongyahogy most akkor mi van?! Tavasszal még a Suceava-i Ítélőtábla által hozott jogerős ítéletet ünnepelte az igazi csíki sört kedvelők tábora, most meg azt látjuk, halljuk, hogy a hír mégsem igaz! Na hát akkor hadd öntsünk tiszta .. sört a jereváni rádióba.

2014 december 3-án kettő pert indított el a Heineken România Rt az Igazi Csíki Sört gyártó és forgalmazó Lixid Project Kft valamint annak tulajdonosa, Lénárd András ellen. Az egyik – az „igazi” - pernek a tárgyát a Heineken România szellemi tulajdonának (Ciuc és Ciuc Premium márkáknak) a védelme képezi, pontosabban nem is védelemről, hanem az Igazi Csíki Sör elleni teljes letámadásról van szó. Ebben a perben született ítélet pénteken, július 3-án.

A másik perben azt kérték a hollandusok, hogy a törvényszék sürgősségi eljárás keretében tiltsa be az Igazi Csíki Sör forgalmazását addig, ameddig az első perben döntés születik, „nehogy má’ fogyjon az igazi sör ameddig az igazi per folyik” jeligére. Ezt a pert tárgyalták Suceaván. A tavaszi győzelem pusztán arról szólt, hogy tovább forgalmazható az Igazi Csíki Sör. Egyelőre.

Az igazi per (az érdemi, ahogy mi, jogászok nevezzük), alapfokon kemény, egyelőre még nem jogerős ítélettel zárult. A döntés értelmében az alperesnek tilos forgalmaznia, reklámoznia a Csíki Sör illetve a Csíki márka megnevezéssel ellátott termékeket, ugyanakkor nem használhatják www.csikisor.com tartománynevet (domainnevet) sem. Továbbá arra kötelezték az alpereseket, hogy semmisítsék meg az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül az összes Csíki Sör nevű terméket. Ugyanakkor szintén az alperesek kell megfizessék a több, mint 35 ezer lejes perköltséget is.

Túl azon, hogy minden cégnek jogában áll termékeit megvédeni és az üzleti versenytársak tisztességtelen, megtévesztő eszközhasználata ellen jogorvoslatot kérni, első olvasatra megalapozatlannak tűnik a Hargita Megyei Törvényszék pénteki döntése:

1. a Heineken csak román és angol nyelven védte le a Ciuc márkanevet, magyar nyelven nem, 

2. az Igazi Csíki Sör márkanév bejegyzési kérelmét Lénárd András nyújtotta be, 

3. teljesen eltér a két termék megjelenítése egymástól (palack formája, logó, címke stb.) 

4. különbözik a technológia és 

5. senki nem téveszti össze a két terméket (aki mindkettőt kóstolta már, az tudja, miről beszélek). Természetesen részletes elemzést az ítélet indoklásának ismeretében lehet végezni.

Szóval a székely/magyar sör kontra holland/román sör mérkőzés állása félidőben 0-1. A sörök csiki-csuki vagy ha úgy tetszik csíki-ciuci háborúján elmélkedve az jutott eszembe, a várost, melynek nevét olvassuk a címkéken, már több száz éve Csíknak (és nem Ciuc-nak) hívták, amikor 1864-ben megalapították a Heinekent..

Családon belüli erőszak

A családon belüli erőszak, bár nem beszélünk róla, létezik. Statisztikai adatok elemzése fölösleges, hisz az esetek számottevő hányada soha nem derül ki, a bezárt ajtók mögött zajlik le és ott is marad, talán örökre. Történik ez olyan körülmények között, hogy van nekünk vadonatúj büntetőtörvénykönyvünk, meg büntető perrendtartási törvénykönyvünk és számos más, erőszakos bűncselekményeket büntető jogszabályunk.

Kifejezetten családon belül elkövetett erőszakos esetek büntetésére létezik egy külön jogszabály, a 2003/217-es törvény

Ezen törvény szerint „családon belüli erőszaknak minősül az önvédelmi vagy védelmi cselekedetek kivételével minden olyan, egy családtag által, ugyanazon család egy másik tagja ellen elkövetett szándékos cselekedet vagy mulasztás, mely tettlegességben vagy verbálisan nyilvánul meg és amely kárt ill. fizikai, pszichikai, szexuális, érzelmi vagy lelki fájdalmat okoz vagy okozhat, beleértve ezen cselekedetek elkövetésével való fenyegetést is, a kényszerítés vagy az önkényes szabadságvesztés.” Függetlenül a fent említett törvénytől, a családtagok ellen elkövetett különböző bűncselekmények büntetési tételei és egyéb büntetőjogi vonatkozások szempontjából a büntetőtörvénykönyv előírásai alkalmazandóak. A 2003/217-es törvény a családon belüli erőszak 7 fajtáját különbözteti meg: verbális erőszak, érzelmi erőszak, testi erőszak, szexuális erőszak, gazdasági elnyomás, társadalmi elnyomás és spirituális erőszak.

Mit tehet az erőszak áldozata? Mivel bűncselekményekről beszélünk, a családon belüli erőszak áldozatai, más bűncselekmények áldozataihoz hasonlóan feljelentést tehetnek a rendőrségen, vagy a 112-es segélyhívó szám igénybe vételével. Ezen kívül kérhetnek az illetékes bíróságtól távoltartási végzést, az agresszor ideiglenes kilakoltatását, kapcsolattartási tiltást. A válást is megemlíthetjük, mint a családi erőszak elleni jogi lépést; az erőszak természetesen felhozható, mint válóok. Sok esetben azzal (is) érvel az erőszak áldozata, hogy a gyerekek érdekében nem válik el az erőszakos házastársától, mert egyébként már rég megtette volna ezt a lépést. Nos ezzel az érvvel az a gond, hogy a családon belüli brutalitás nagyon komoly akadálya a gyerek egészséges fejlődésének. Sőt, aki ilyen családban nő fel, abból könnyen lehet agresszív, családját bántó felnőtt! „A gyermekeknek nem mindig sikerül végighallgatni az idősebbeket, de utánozni mindig nagyon jól tudják őket.”

A sok bába közt elvész a gyermek – szokták mondani. Negotia pluribus commissa segnius expediuntur. (Ha többre bízzuk a feladatokat, lassabban lesznek megoldva). A jogszabályok számának növekedése nem jelent feltétlenül megnövekedett hatékonyságot, hiába van ez a terület „agyonszabályozva” attól még nem csökken a családon belüli erőszak. Első olvasatra úgy tűnik, hogy a fent elemzett törvény előírásai megfelelő jogi védelmet nyújtanak a családon belüli erőszak áldozatainak. Pedig nem így van. Ha alaposabban megvizsgáljuk, rájövünk arra, hogy, hellyel-közzel, kirakattörvényről beszélünk. Sajnos. Ezek a fehér papírlapokra vetett betűk ugyanis nem képesek elrettenteni azokat, akik újból és újból tönkreteszik családtagjaik jelenét és jövőjét. Nem, mert a bántalmazások nagy része soha nem derül ki. Rengeteg áldozat éli le úgy az életét, hogy fájdalmát soha, senkivel nem osztja meg; félelemből, szégyenből, tanácstalanságból.

A félelmen vagy más visszatartó tényezőkön kívül ott van az ún. bizonyítási teher. Az elméleti szabályozástól a bizonyított esetekig hosszú és göröngyös út vezet és sok áldozat, aki legyőzve félelmét feljelenti az agresszort, menet közben torpan meg, miután rájön arra, hogy az esetet nem tudja bizonyítékokkal alátámasztani. A bizonyítási eljárás kétféle akadályba ütközhet; az egyik – nevezhetjük objektív akadálynak – az olyan eset, amikor nem létezik semmilyen fajta bizonyíték: a támadó nem hagyott áldozatán orvosilag igazolható nyomot, nincs egyetlen szem- vagy fültanú és a támadót nem furdalja annyira a lelkiismerete, hogy önként adja fel magát, vagy esetleg töredelmesen bevallja tetteit. A másik – nevezzük szubjektív akadálynak – az olyan eset, amikor megszólal a társadalmi közöny. Habár van szemtanú, de nem vállalja a tanúskodást, „én a más dolgába nem szólok bele” jeligére.

Túl azon, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma, illetve azon, hogy törvényes kötelezettség tanúvallomást tenni, a közömbös ember pont némaságával „szól” bele az illető család életébe. Arról nem is beszélve, hogy akár belőle is lehet áldozat..

Idiokrácia 4. rész

Két letartóztatás között volt ideje a román parlamentnek megszavazni egy szerintük égetően fontos és halaszthatatlanul sürgős törvénytervezetet. A friss jogszabály a román nemzet mártírja és hőse címet ítélné oda Avram Iancu-nak. Annyira aberráns ez a kezdeményezés, hogy rögtön helyet kapott a román törvénykezésben fellelhető fonákságokat, elképesztő logikátlanságokat, értelmetlenségeket bemutató sorozatomban.

A Crin Antonescu és Teodor Atanasiu liberális szenátorok nevével fémjelzett törvénytervezetet a képviselőház idén február végén fogadta el elsöprő többséggel, mindössze négy szavazat ellenében. Ha a bárkit érdekel, kik voltak azok a honatyák, akiknek volt bátorságuk nemmel szavazni, ide kattintva elolvashatja. 

Aztán jött Klaus Johannis államfő német precizitással kiosztott nyaklevese, aki a törvényt újbóli megvitatásra visszaküldte a parlamentnek. Az államelnök indoklása szerint a parlament pusztán csak arról dönthet, hogy milyen címet, kitüntetést alapít, meghatározhatja a kitüntetés vagy cím odaítélési módját de az már nem tartozik a hatáskörébe, hogy megnevezze konkrétan a személyt, aki meg is kapja azt a címet, kitüntetést. Magyarán a parlament nem hozhat névre szóló törvényeket, ráadásul kizárólag a mindenkori államelnöknek van joga tiszteletbeli címeket adományozni.

Ez a törvénytervezet simán nekimegy az alkotmány jó néhány paragrafusának - 1(4), 1(5), 94(a), 100 – és az Alkotmánybíróság jogalkotással kapcsolatos – 2005/600-as, 2007/970-es, 2013/494-es - határozatainak is. Persze ezek a dolgok egyáltalán nem zavarták sem a kezdeményezőket, sem a jogalkotási szakembereket sem pedig azokat a szenátorokat, képviselőket, akik szó nélkül szavaztak.

A legújabb jogalkotási bohózatnak eme habos tortáján van cseresznye és dísz bőven: 1. az előterjesztő szerint nyugodtan meg lehet szavazni a törvényt mert a nemzet hőse és mártírja már halott és nem fogja nyújtani a markát különböző kedvezményekért (nyugdíj, ingyen buszbérlet); 2. egy még nem létező tiszteletbeli címet igyekeznek buzgón odaadományozni; 3. egy vitatott emlékű, népirtással is gyanúsított személy hőssé emelésével próbálnak felzárkózni az európai demokráciák közé. És a non plus ultra: Laurian Stănchescu a Kortárs Ötlet elnevezésű román alapítvány elnöke azzal vádolja Crin Antonescu és Teodor Atanasiu liberális szenátorokat, hogy ellopták tőle a nemzet mártírja és hőse tiszteletbeli cím odaítélésének ötletét!