Zugügyvédek a célkeresztben

Emlékszünk még a kommunizmus 7 csodájára: mindenkinek volt munkája; bár mindenkinek volt munkája, senki sem csinált semmit; bár senki sem csinált semmit, a terv 100% fölött teljesült; bár a terv 100% fölött teljesült, mégsem lehetett kapni semmit; bár nem lehetett semmit kapni, mindenkinek megvolt mindene; bár mindenkinek megvolt mindene, mégis mindenki lopott; bár mindenki lopott, mégsem hiányzott soha semmi.

Nos az rendben van, hogy ma már tudunk poénkodni a történelem ezen szomorú, sötét fejezetén, de közben ne felejtsük el, a kommunizmus nem a csodákról, hanem a rombolásról vált hírhedté. Kiölte az emberekből a kreativitást, az önálló gondolkodás és döntés képességét, az emberi jogokhoz való ragaszkodásnak még az árnyékát sem hagyta meg. Röpke 40 év alatt az emberek elfelejtették, hogy szabadnak születtek, hogy jogaik vannak, elfelejtették azt, hogyan szerezzenek érvényt jogaiknak. Így történhetett meg, hogy az ügyvédek szerepe a kommunista társadalomban háttérbe szorult; logikus, hisz egy totalitárius rendszernek nem volt szüksége olyan, még szabadon gondolkodó emberekre, akiket nehéz volt elhallgattatni.

A kommunizmus már a múlté, az árnyéka vagy fogalmazhatunk úgy is, a hatása még napjainkban is érződik. Most nem a nosztalgiázókra gondolok, akik szó szerint visszasírják az átkost (bár az a téma is megér egy misét), egész egyszerűen hazabeszélek. Arról beszélek, hogy több mint két évtized nem volt elegendő az embereknek ahhoz, hogy ismét megtanulják, kihez kell forduljanak segítségért akkor, mikor hivatalos problémájuk van, mikor bajuk van a törvénnyel, ahogy mondani szokták. És mivel a szükség törvényt bont, a problémákkal küszködő, kommunizmus alatt „agymosott”, kissé naiv ember könnyen el tud tévedni és bele tud szaladni egy zugügyvéd hálójába. Aztán jönnek a gondok.

Nézzük meg, miről van szó. 

Azokat nevezzük zugügyvédnek, akik megfelelő képesség, képzettség és mindenféle törvényes engedélyeztetés nélkül jogi tanácsokat osztogatnak, ügyfeleket próbálnak képviselni bíróságok vagy más hatóságok előtt, magyarán ügyvédkednek. A zugügyvédkedéssel több probléma is van: elsősorban törvénytelenségről sőt bűncselekményről beszélünk. Ma már semmilyen szakmai tevékenységet nem lehet folytatni engedély nélkül, nem hogy egy ilyen komplex szakmát gyakorolni. Tisztában vagyok azzal, mennyire bürokratikus rendszer a miénk (egy előző, itt olvasható bejegyzésben írtam is erről) és hogy belefájdul az ember feje, ameddig egy vállalkozást hivatalosan el tud indítani, de azt mégsem lehet megengedni, hogy mindenféle képzés, képesség és engedély hiányában csak úgy elkezdjen valaki egy szakmát gyakorolni. Képzeljék csak el, mi történne, ha mondjuk jómagam a szomszédommal együtt nyitnánk egy klinikát és elkezdenénk vakbélműtéteket végezni! Mert hogy az nem is olyan bonyolult dolog, állítólag a kórház kapusa is meg tudja csinálni!

A másik, az előzőnél is nagyobb probléma ott van, hogy egy képzetlen, teljesen törvénytelenül működő zugügyvéd oly mértékben hazavághatja „ügyfele” törvényes dolgait, hogy utána 10 rendes ügyvéd sem tudja helyrehozni! Az még hagyján, hogy egy ilyen hazavágás után, mondjuk odalesz a zugügyvédet választó ügyfél családi hagyatéka, de volt már arra is példa, hogy az atyafi 6 hónap letöltendő börtönbüntetést kapott, minek utána rossz lóra, bocsánat, zugügyvédre tett ill. tőle kért tanácsot.

A törvénytelenül ügyvédkedők között vannak magányos farkasok, de létezik csoportosan űzött változata is ennek a csalásnak. A leghírhedtebb, az önmagukat Román Alkotmányos Kamarának (román nevén Baroul Constituţional Român) titulált csoportosulás tagjai évekig tevékenykedtek büntetlenül, az egész országra kiterjedő hálózatot létrehozva. Döbbenetes az a hanyag elegancia, amellyel a román hatóságok évekig kezelték ill. pontosabban nem kezelték ezt a problémát. Konkrétan 10 év kellett ahhoz, hogy ennek a szervezetnek a vezetőjét jogerősen elítéljék az ügyvédi szakma törvénytelen gyakorlásáért!

Megnyugodni azért nem lehet, mert a csalók fantáziája, kreativitása és vakmerősége nem ismer határt. Újabb fantomszervezetek jelentek/jelennek meg, amelyek próbálják a bajba jutott embereket behálózni, hülyíteni. Komolynak, hivatalosnak, európainak tűnő elnevezések alatt létrehoznak káeftéket vagy egyesületeket, melyek égisze alatt halásszák áldozataikat. Emberi jogok felügyelői, forgalmi balesetek áldozatainak jogi védelmét ellátó „európai biztosok”, a nép szolgálatában álló „szakemberek” és még lehetne sorolni az elnevezéseket, megnevezéseket, cikornyás mondatokat, melyek mögé bújva tevékenykednek a csalók. A becsapott ember persze nem mindig veszi észre a csalást; mert azt mondják neki, amit hallani akar, mert egy jó párszor már csalódott a rendszerben, mert igazából soha senki nem világosította fel. 

Nos, pont ezért született meg ez a bejegyzés, hogy figyelemfelkeltés, felvilágosítás, ébresztő legyen mindenki számára. Kedves Olvasó, legközelebb, ha felhívják telefonon, ne dőljön be a hangzatos elnevezéseknek, a kecsegtető „nem kerül semmibe” jellegű ajánlatoknak. Inkább tegyen úgy, mint én: ha fáj a fogam, elmegyek fogorvoshoz, ha elromlott az autóm, felkeresek egy autószerelőt, ha új szekrényre van szükségem, hívok egy asztalost. Ha pedig bajom van a törvénnyel, fogadok magamnak egy ügyvédet.